Tanárok, munkatársak

Vágó Zsolt – iskolaképviselő, fafaragás tanár

Vágó Zsolt

“A jövő a lehetőségek könyvtára. A feladatunk az, hogy megmutassuk a gyerekeknek a használatát.”

A nevem Vágó Zsolt, négy gyönyörű gyermek apja, akiket feleségemmel együtt segítünk az élet forgatagában. Mindegyikük Waldorf intézményben játszik vagy tanul, óvodától a gimnáziumig.

Jómagam 1997-ben, az egri tanárképző főiskola elvégzése után kerültem először kapcsolatba az antropozófiával, egy észak-írországi camphillben, ahol egy faműhelyben dolgoztam. Egy rövid hajtűkanyar után, amikor az építőiparban és a sportszergyártásban dolgoztam, 2004 telén elkezdtem a Waldorf osztálytanító képzést. Ezzel párhuzamosan az Óbudai Waldorf Iskola osztálytanítója lettem 2005-ben. Gyönyörű nyolc évet tölthettem el az osztályommal, rengeteg munka és tapasztalatszerzés között, amiben a családom nagyon sokat segített. Időközben a kertművelés órákat is elvállaltam az iskolánkban. Miután 2013-ban búcsút vettem a gyerekektől, a szabad évemet a családommal akartam tölteni.Kiutaztunk nyelvtanulás céljából Németországba és azóta is Chemnitzben élünk. A gyerekek a helyi waldorf iskolába és óvodába járnak. Sok érdekes tapasztalatszerzés után döntöttem úgy, hogy nem vállalok új osztályt, hanem a kertművelés és  a fafaragás terén szeretnék újra dolgozni.

A Közép-Budai Waldorf Iskola alapítóival felvéve a kapcsolatot éreztem valami megújuló erőt, aminek szerettem volna a részese lenni. Néhány beszélgetés után, kiderült, hogy sok közös célunk van. A fafaragás és a kertművelés mellett az iskolavezetői munkát is elvállaltam. Úgy érzem, hogy az élet különböző terein szerzett tapasztalataimat, eredményesen tudom kamatoztatni egy ilyen összetett munkában.

Tisser Lilla – osztálytanító (2018/2019-es évfolyam)

Tisser Lilla

Tisser Lilla vagyok, 2004 óta élek Budapesten, Miskolcról érkeztem. Férjemmel és két gyermekünkkel élek a XII. kerületben.

Középiskolai éveimet pedagógiai szakközépiskolában töltöttem, így már ott kezdett kialakulni bennem a gondolat, hogy a pedagógiai-pszichológiai irány az, ami igazán érdekel. 2009-ben végeztem az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai karán tanító szakon, vizuális nevelés műveltségi területen.
A főiskolán, bár remek tanáraim voltak, a képzés egyes területeire mai napig hálás szívvel gondolok vissza – különösen, ami a művészeti irányt illeti -, úgy éreztem, a széleskörű elméleti tudásanyag mellett a gyakorlati képzés kevésnek bizonyult, így akkor még nem volt elég belső erőm ahhoz, hogy elinduljak ezen az úton. (Gyermekem születéséig irodai ügyintézői pozícióban dolgoztam két független cégnél.)
Az alternatív pedagógiai irányzatokkal az utóbbi években kezdtem közelebbről ismerkedni, saját gyermekeim nevelése, jövője kapcsán is, illetve mert általában véve a hagyományos iskolákból erősen hiányoltam azt, ami véleményem szerint az egész tanítás-tanulási folyamatnak a lényege: a gyerekközpontúságot. A Waldorf iskola olyan, ahol úgy gondolom, hogy valóban úgy épül fel az oktatás rendszere, hogy abban a gyerekek tényleg olyan módon és akkor fejlődhetnek, léphetnek magasabb szintre, amikor arra készen állnak és fogékonyak. Amikor először jártam Waldorf iskolában hospitálni, arról a következő szavak jutnak eszembe: türelem, alázat, tekintély, tisztelet, hivatástudat, odafigyelés, empátia. Minél több foglalkozáson vettem részt, egyre inkább éreztem, hogy ez az az iskolatípus, ahol a helyem van, ahol magam is szeretnék fejlődni, ahol az értékrend olyan, amivel tudok azonosulni. Nagyon megfogott az, hogy ez a pedagógia bár a “szabadságra nevel”, de ezt nem téveszti össze a határtalansággal.

Itt, a KBWI-ben nagy lehetőség számomra, hogy én vezethetem be majd a gyerekeket az írás-olvasás, számolás, formarajz stb. tantárgyak varázslatos világába. Örömmel és izgatottan várom a közös munkát a gyerekekkel, az együttműködést családjaikkal, kollégáimmal.

Kányai Mirella – osztálytanító (2017/2018-as évfolyam)

Valentovics Margit Tünde – osztálytanító (2016/2017-es évfolyam), énektanár

Tóth Orsolya – osztálytanító (2015/2016-os évfolyam)

Tóth Orsolya

“Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (…) Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. (…) Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.” (Rudolf Steiner)

Szerteágazó és színes nagycsaládban nőttem fel, ezermester művész édesapám mondhatni „ösztönösen waldorfos” szellemben nevelt bennünket. Az általa megteremtett igényes és meghitt környezethez hasonlót; tévétlen, vadkempingezős gyermekkort kívántam a saját gyermekeimnek is. Korán, mindössze húszévesen lettem anya, és életem szerelme sem vágott sokkal tapasztaltabban a szülői lét kalandjába, úgyhogy beletellett némi kis kacskaringókba, mire már második gyermekünk beiskolázásakor rátaláltunk a waldorf világára. Oly szerencsések voltunk, hogy azonnal fel is vettek minket a pesthidegkúti iskolába, így kerültünk az immár 16 éve tartó waldorf-tudatosodás útjára. A waldorf-szülőség iskoláján kívül egyetemi szintű pedagógiai tanulmányokat is folytattam, hiszen az volt a gyermekkori álmom, hogy tanár legyek, bár „szakosodásom” csak lassan alakult ki; a fizikaszakkör tizenévesen éppúgy vonzott, mint az irodalmi olvasókör, és intenzíven rajzoltam-festettem is. Végül történelemből és filozófiából szereztem tanári diplomát, de mégis főként művészetpedagógiával foglalkoztam az elmúlt évtizedben (egy gyermekrajzszakkörben tanítok), mivel jódarabig nem akartam teljes állást vállalni a négy kislányunk mellett. – Egyikük enyhe idegrendszeri sérülésekkel született, sokáig folyamatos extra fejlesztésre szorult (bizonyos értelemben ez is továbbképzés volt számomra); közben tudós férjem gyakran akár hónapokig is távol volt.

2010-ben végre részmunkaidős munkát tudtam vállalni egy fogyatékos embereket segítő alapítványnál, még irodavezetőként is dolgoztam egy évig, ám 2013-ban családilag Kínába költöztünk, ahol férjem a Soochow Egyetemen tanított, gyerekeink pedig belekóstoltak a helyi középiskola életébe. Én mandarinul tanultam és angolt tanítottam. Szemléletformáló, izgalmas kaland volt mindannyiunknak!

Időközben lányaink mind kinőttek a gyermekkorból, bennem pedig egyre határozottabb alakot öltött a gondolat, hogy elvégezve a tanár-továbbképzést, a waldorf-pedagógia iránti elkötelezettségemet újabb szintre emelem.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy bizalmatokat belém vetitek, és a gyermekeiteket a gondjaimra bízzátok! Minden tapasztalatommal, tudásommal és szeretetemmel igyekszem megszolgálni ezt a bizalmat az elkövetkezendő nyolc év során.

Magyarósi Rebeka – osztálytanító (2014/2015-ös 1. évfolyam), némettanár

Magyarósi Réka

„Az álmom, hogy a tanítói hivatás útján segítsem és fejlesszem a gyerekeket legjobb képességem és tudásom szerint, valamint sok szeretetet és törődést biztosítsak számukra.”

Gyermekkoromtól kezdve vonzott a tanítás, már a nálam 7 évvel fiatalabb húgomon is “gyakoroltam” a szakmát. Az álmom, hogy a tanítói hivatás útján segítsem és fejlesszem a gyerekeket legjobb képességem és tudásom szerint, valamint sok szeretetet és törődést biztosítsak számukra. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán végeztem, tanítóként, német műveltségterületen. A diploma után alsós tanítóként helyezkedtem el egy budapesti általános iskolában, a napközi mellett németet, technikát, rajzot, környezetismeretet tanítok. Az egyetemen találkoztam először a Waldorf pedagógiával, s a szakdolgozatom írásánál kerülhettem igazán közel hozzá. Dolgozatom témája az olvasástanítás volt, s a hangoztató-elemző-összetevő módszer és Maria Montessori olvasástanítási módszere mellett a Waldorf pedagógia írva olvastató módszerét is tanulmányoztam. Ekkor jutottam el először Waldorf iskolába, ahol megfogalmazódott bennem: egyszer Waldorf osztálytanító szeretnék lenni. A Waldorf módszer meleg, harmonikus légkörével engem személyesen elvarázsolt. Rendkívül jó élmény volt, hogy betekinthettem a Waldorf iskola világába. A Rudolf Steiner által megálmodott oktatást átszövi a művészet, a mese és az örömteli mozgás. Úgy gondolom, hogy ez a fajta felfogás teljesen új megvilágítást ad a nevelésnek, oktatásnak, s ezen belül az olvasástanításnak is. A képszerűség és a mozgás egymást kiegészítve, a gyerekek érdeklődését felkeltve töltik be szerepüket: a tanulás újfajta útját biztosítják. Úgy érzem, személyiségemhez a Waldorf pedagógia gyermekközpontú, meleg, harmonikus légköre áll igazán közel. Rendkívül meghatározó és szép feladatnak tartom a kis elsős gyermekek bevezetését az írás, olvasás, számolás örömteli világába. Rebeka a 2014 szeptemberében induló KBWI elsős osztálytanítója lesz.

Pásztor Mónika – osztálytanító (2014/2015-ös 2. évfolyam), énektanár

Pásztor Mónika

“Egy kézfogás is a mindenség takarója” (Weöres Sándor)

Amikor reggelente kézfogással üdvözöljük egymást az iskolába érkező gyermekekkel, gyakorta eszembe jut ez a számomra oly kedves verssor.

Úgy gondolom, bennünk, emberekben, és a körülöttünk lévő világban is ott van a mindenség.

Tanítani számomra azt jelenti, segíteni. Segíteni pedig azt jelenti, együtt megtapasztalni. Együtt megtapasztalni annyi, mint együtt ráébredni a mindenségre.

Immár évtizedek óta kapcsolatban vagyok gyerekekkel családi, vagy pedagógiai, szakmai színtéren.

Négy csodálatos gyermekem van.

Magyar-könyvtár, és francia szakos tanári diplomával rendelkezem.

Waldorf pedagógiával először első gyermekem születése előtt találkoztam, amely azóta rendszeresen felbukkant életemben valamilyen formában, így hát  nagy örömmel vállaltam a Közép-Budai Waldorf Iskola második osztályában az osztálytanítói feladatot.

Kulcsár Gizella – némettanár, napközis tanár

Tóth Klára Zsuzsanna – angoltanár, napközis tanár

Szalma Orsolya Ágnes – némettanár, feljesztőpedagógus

Pósfai Enikő – Bothmer-tanár, napközis tanár

Pósfai Enikő

“A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve, őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.” (Rudolf Steiner)

A szabadságra nevelés fogott meg először a Waldorf pedagógiában, amivel 1996-ban találkoztam, és akkor gyakorlatilag eldöntöttem, ebben a szellemiségben fogom nevelni születendő gyermekeimet, akik jelenleg kamaszok (19, 15 és 13 évesek). Szombathelyen Waldorf óvodában kezdtük mindannyian szociális életünket, ennek folytatása a Szombathelyi Perintparti Szó-Fogadó Waldorf Iskolában volt. 2014-ben érkeztünk Budapestre, ahol szintén Waldorf intézményekben tanulnak, már 2 gyermekem jár Waldorf Gimnáziumba.

Az évek során egyre jobban érdekelt Rudolf Steiner tanítása. Először előadásokon keresztül próbáltam belelátni, majd kezdtem mélyebben átérezni, megérteni, hogyan is tanít, nevel élményeken, megtapasztalásokon keresztül.

A Bothmer-tanárképzésen, magamat is megismerve, játékokon keresztül, folyamatos tanulás mellett képeztem magam, hogy a gyermekekkel együtt még tovább tanulhassak.

Céljaim, hogy a gyermekek egészséges testben, szociálisan érzékenyek, szabadon gondolkodóak legyenek, amihez adjam a hozzávalókat, mert azt gondolom, hogy küzdeni magammal, a világgal a mozgáson keresztül lehet legjobban.

Oroszné Zsolnai Krisztina – euritmiatanár

Zsigó Andrea (Sün) – kézimunkatanár

1969-ben születtem Budapesten. A szüleim sokára találtak egymásra, így nincs testvérem, kénytelen
voltam a gyermek lét minden örömét egyedül kiélvezni nagyszüleim és „otthondolgozó” anyukám
társaságában, akikkel egy helyen éltünk nem messze az iskolától, a Rózsadomb alján. Persze
mindentudó papám is bevitorlázott néha az életünkbe, de a vele kapcsolatos élményeim főleg a
hétvégi autóskirándulásokhoz kötődnek. Nagyon szeretett vezetni, bejártuk az egész országot.

Óvodás korom csak abból a szempontból érdekes, hogy tisztán emlékszem, ifjúkorom pedagógusok,
illetve a zeller iránti utálata ebből az időszakból gyökerezik.

Azt hiszem a szüleim egyik legjobb döntése volt, hogy egy neves ének-zenei iskolába írattak be, ahol a
zenén túl életre szólóan megtanultam csapatban dolgozni, közös művészi alkotómunkát végezni.
Most is szívesen énekelnék kórusban, de egyelőre erre nincs szabad kapacitás.

Az iskolában töltött éveimet titokzatos módon belengi az az ellentét, hogy bár elég jó tanuló voltam,
egyszerűen gyűlöltem tanulni. Ennek két következménye lett a későbbi életemben. Az egyik, hogy az
érettségi után eszembe sem volt, hogy továbbtanuljak, boldogan mentem dolgozni, a másik, hogy
mikor a saját gyermekeink beiskolázására került sor, biztosak voltunk benne, bármi áron alternatív
lehetőséget fogunk keresni a számukra – így jött a Waldorf.

Sok érdekes helyen dolgoztam, lemez- és tévétársaságnál, reklámügynökségnél, és azt hiszem,
elmondhatom, hogy mindenhol sokat tanulhattam, talán többet is, mintha iskolába jártam volna.
Nagyon-nagyon szerettem dolgozni, valahogy csodálatosan szabadnak éltem meg a napjaimat, mint
felnőtt, önálló dolgozó nő.

1998-ban házasodtunk össze férjemmel, Racsmány Bencével, ő az, aki annak idején, a hajam miatt
elnevezett Sünnek. Három gyermekünk van, Boldizsár, Boriska, Janka. Ők mindhárman –
mint már utaltam rá – az Óbudai Waldorf Iskolába járnak.

Hogy hogyan lettem kézimunka tanár?

Egyszer Boldizsár fiam osztálytanítója kijelentette, hogy a Waldorf szülők nagy részének az a sorsa,
hogy idővel Waldorf pedagógusok lesznek. Ezt nem értettem, még dolgozott bennem a kamaszos
ellenérzés: hogy képes valaki tanár lenni? Aztán sokat kísértem a gyerekeket az
osztálykirándulásokon, majd lehetőségem volt főzéstant tanítani a fiam osztályában, végül
meghirdették a kézimunka tanárképzést, és én megsejtettem, hogy ez az én pályám lehet. Ugyanis –
kicsit visszaugorva az időben – gyermekkorom óta rengeteget kézimunkáztam. Ezt is bölcs
anyukámnak köszönhettem, aki kötötte az ebet a karóhoz, tévét csak akkor nézhetek, ha valamit
csinálok is közben!!! És én kötöttem, hímeztem, fűztem, festettem, miért is ne? (Közben olyan
remekművek peregtek a képernyőn, mint az Onedin család és az Alfa Holdbázis.)

Tehát az alaptudás egy része megvolt, ehhez kaptam a tanárképzésen három éven keresztül
antropozófiai, pedagógiai képzést. Persze a tanárképzésen minden osztályfok feladatait magunk is
elkészítjük, és nekem sok új kedvencem is lett, például a babavarrás, vagy a szövés.
Rudolf Steiner azt mondta, hogy a kézművességet tanítani a legjobban maguk a kézműves mesterek,
mint a mély szakmai tudás birtokosai tudják, ezért a Waldorf képzés mellett magam is elsajátítottam
egy mesterséget: takács, azaz vászonszövő mester lettem. 2017 végül fordulópont lett életemben, az
óbudai iskola 10. osztályában tarthattam szövés epochát, és elkezdtem hospitálni, majd kézimunkatanár lettem iskolánkban, a Közép-Budai Waldorf Iskolában.

Minden reggel azzal a gondolattal lépek az épületbe, hogy tanárként megtaláltam a helyem a
világban. Még a viszontagságosabb iskolai napokat is tanulságosnak látom, például megtapasztalom,
hogy a befektetett energia – lehet, hogy nem pont ugyanott – de igenis kamatozik, valamint azt is,
hogy léteznek sugallatok, amelyeknek érdemes hinni…

Hétköznapjaimban három gyermekünket nevelem, de sokat alkotok, leginkább az óráimhoz
kapcsolódó tárgyak elkészítése foglalkoztat. A takácsmesterséget is tovább folytatva, szövőszékemen
kendőket, öltözeteket szövök. Emellett évek óta tanulok festeni, jövőre pedig elkezdem a
nemezkészítő képzést is, hiszen ez a tudás is jól használható majd a gyerekek között.

Összegzésképpen elmondható, hogy hosszú (de kellemes) utat bejárva, ősz fejjel végre
megtapasztalhattam a tanulás és tanítás örömét is, és remélem ezt még sokáig élvezni fogom…

Barta Marianna Manna – extra lesson tanár

Bartha Marianna

“Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy ők is ugyanolyan jól tudják.
Valamennyien tanulók és tanítók vagyunk.”
(R.Bach)

Óvónőként, állami óvodában dolgozott, amikor már tudta, érezte, hogy máshogy bánna a gyerekekkel. Gyermekei születése tette egyértelművé, őket máshogy szeretné nevelni, s így fordult a Waldorf pedagógia felé. Óvodai alapító volt Pécsett, elvégezte a waldorf óvónői és az extra lesson képzést is, mellette – felnőttekkel – integratív pszichoterapeutaként dolgozik. Indulása óta a Közép-budai Waldorf Iskola extra lesson tanára. Három felnőtt gyermek édesanyja, szabadidejében szeret horgolni, és rengeteg önkéntes munkában vesz részt.

Keresztes László – gyógyeuritmiatanár

Keresztes László

“Fontos, hogy az élet által valósan felvetett élethelyzetekre keressük a megfelelő válaszokat, és valós tetteket hozzunk létre.”

1989 óta vagyok sokféle formában aktívan jelen a Waldorf intézményekben. 1991-től 1997-ig a Gödöllői Waldorf iskolában voltam osztálytanító, majd egy Bothmer- és egy euritmiaképzés után euritmistaként, később gyógyeuritmistaként dolgoztam és dolgozom ma is.

A gyógyeuritmiát Németországban (Pforzheim, Drezda) tanultam, itt gyakornokoskodtam is, ahol jó hátteret és tapasztalatokat szereztem.

Az antropozófiai világ – és emberkép alapján létrejött nevelésművészet- és gyógyító művészet hazai kialakítása és “fenntartása” lett fő munkaterületem.

Ezen munkám során a hétköznapi élet ,az emberek lévén létrejött élethelyzeteket segítem-segíthetem -megformálni, legyen az pedagógiai, szociális vagy terápiás helyzet.

Jancsek Gábor – fejlesztőpedagógus

Droste Júlia – pedagógiai asszisztens

Fátyol József – zongorista

Simonics Adrienn – gazdasági munkatárs, iskolatitkár

Simonics Adrienn

Az iskola alapító tagjaként már a kezdetektől nyomon követtem a gazdasági tervezést. Nem könnyű feladat ez, hiszen nagyon sok a becsült tényező, de egyben nagyon szép is, hiszen menet közben az ember keze között egy csoda születik.

Az iskola életében egyedüliként egyszerre fenntartóként, iskolai munkatársként és szülőként is jelen vagyok, ami nagyon erős kontrollt igényel, hiszen a szerepek időnként észrevétlenül is összemosódnak.

Gyermekeim születése előtt 8 évig multinacionális környezetben stratégiai tervezéssel és üzletfejlesztéssel foglalkoztam. Az iskola gazdálkodási környezete merőben eltér, rengeteg jogszabály határolja és ez nagy kihívást jelent. A kihívásokra azonban mindig is lehetőségként tekintettem.