Kocziha Miklós előadása: Megtanulnak-e írni, olvasni és számolni a Waldorf-iskolában a gyerekek? (beszámoló és videó)

Nagyon inspiráló élménnyel indult az új év a Közép-budai Waldorf Iskola háza táján, hiszen 2014. január 10-én vendégünk volt Kocziha Miklós, az Óbudai Waldorf Iskola osztálytanítója. Előadásának videófelvételét itt láthatjátok. (Az előadás után Miklós korábbi tanítványaival beszélgettünk, ezt a videó is hamarosan érkezik.)

Megtanulnak-e írni, olvasni és számolni a Waldorf-iskolában a gyerekek?2014. 01. 10. MOM Kulturális Központ. Előadó: Kocziha Miklós, osztálytanító, Óbudai Waldorf Iskola
Képek a Waldorf-pedagógia módszertanából. Tapasztalataikról beszámolnak: volt Waldorf-diákok

Év végi beszámoló, avagy hol tartunk most?

December 31… az ember számot vet az elmúlt évvel, majd előre tekint, kihasználom én is e dátumot, úgyis ideje volt már egy beszámolónak, hiszen a sok teendő között kicsit csendben voltunk az elmúlt hetekben itt a weboldalon. (De csak itt… :))

A Közép-budai Waldorf Iskola ideája pontosan 4 hónapos, szeptember első napjaiban fogant meg néhányunk fejében a gondolat, alapítsunk iskolát. Visszatekintve erre az időszakra a szárba szökkenő növényke képe jelenik meg előttem. Ahogy egy korábbi összefoglalóban írtam, markáns élményem, hogy a formálódó iskolánk gondolata az első napoktól külön életet élt, pont mint egy termékeny talajra hulló magocska.

Mi, akiket megszólított, magától értetődő elhivatottsággal kezdtük gondozni ezt a palántát, egyre többen, még akkor is, ha az előttünk álló feladat hatalmassága és súlya időről időre kérdőjelek sokaságát ülteti el fejünkben. A kérdőjelek azonban rendre felkiáltójelekké egyenesednek, és a kétely, vagy tanácstalanság helyére válaszok kerülnek. Bár sok még a kérdés, kevés a biztos, egyben biztosak vagyunk: ez az iskola már most létezik, itt, közöttünk.

Mi, akik vele (kivitelezési terveivel, költségvetésével, pedagógus jelentkezéseivel, előadásidőpontjaival) kelünk, élünk és fekszünk ugyanazzal a magától értetődő bizonyossággal tesszük ezt, mint ahogy az első napokban rácsodálkoztunk: igen, ezt tényleg meg kell lépnünk, iskolát kell csinálnunk. Bár konkrét tényt még keveset tudunk megosztani Veled, kedves Érdeklődő, van egy, ami nagyon konkrét: a mi bizonyosságunk abban, hogy a Közép-budai Waldorf Iskola létrejön, mert számunkra már létrejött.

Aki először találkozik kezdeményezésünkkel, elsőként azt kérdezi: hol lesz az iskola? Januárban-februárban fontos határidők és teendők közelednek, amelyek után nagy bizonyossággal választ fogunk tudni adni a kérdésre. Egy biztos, és a kezdetek óta változatlan: minden törekvésünkkel azon vagyunk, hogy a központi, belbudai helyszínt megvalósítsuk.

A második magától adódó kérdés: kik lesznek a tanárok? Az elmúlt hetekben több olyan pedagógussal is megismerkedtünk akikkel elindulhat iskolánk. Nincs könnyű dolgunk a keresésben, hiszen idén szinte minden budapesti és budapest-környéki waldorf iskola keresi a jövő évi osztálytanítóját. Ennek ellenére, mivel egy formálódó iskola alapító tanárának lenni egészen egyedi szakmai kihívás, bízunk benne, és azt is tapasztaljuk, hogy ránk találnak azok, akiket ez a különleges feladat megszólít.

Ha rátekintünk, hogy mit értünk el 4 hónap alatt, a legnagyobb dolog talán az, hogy megalapoztuk kis közösségünket, és felkerültünk a magyar waldorf közösség térképére. Budapest minden kerületéből, de az ország tőlünk távol lévő szegleteiből is visszahalljuk, hogy hallottak rólunk és drukkolnak nekünk. 70 fölött jár azon családok száma akik jelezték, hogy érdeklődnek iskolánk iránt, és 30 fő körüli a szervezői csapat. A munkacsoportok amelyeket októberben megalakítottunk minden követ megmozgatnak, készültek már építészeti tervek épületek hasznosítására, költségvetési tervezetek, folyik az előadássorozatunk, hogy kiemeljek néhányat a legfontosabb feladatok közül.

Így állunk most, nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt 4 hónapban, de a munka oroszlánrésze még előttünk áll. Tarts velünk ezen az úton jövőre is, kívánok 2014-re magunknak további sok örömet, erőt és kitartást az előttünk álló feladatokhoz, és Budapestnek 2014-re egy új, Közép-budai Waldorf Iskolát. 🙂 Boldog Új Évet!

Kökéndy Ákos előadása: Mit tanítunk és miért? (beszámoló)

2013. december 13-án előadássorozatunk venddége volt Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola osztálytanítója, aki “Mit tanítunk és miért? Előadás és beszélgetés a Waldorf iskolák gyerekképéről és tantervéről” címmel tartott előadást. Az alábbiakban a szervezői kör egyik tagjának beszámolóját olvashatjátok az eseményről.

Kökéndy Ákos

Kökéndy Ákos előadását nagyon vártuk. Jelentem, a várakozás megérte. Olyan szórakoztató és mégis tartalmas, információval teli élményben volt részem, amilyenre csak egy szülő vágyhat, aki azt a gondolatot dédelgeti magában, hogy gyermekét Waldorf iskolába iratja.

Ákos a Pesthidegkúti Waldorf Iskola osztálytanítója, ebben az évben az elsősöké. 20 éve tanít ott, ez a harmadik osztálya. Első tanítványai között vannak, akiknek már saját gyermeke jár az iskolába.
Kémiatanárként végzett az ELTÉ-n, de az egész világot tanítja a gyerekeknek. Nem is tanítja, inkább feltárja a világ és az élet csodáit a még oly kíváncsi és érdeklődő kis emberpalánták számára, az életkori sajátosságaiknak legmegfelelőbb eszközökkel.

Meghallgathattuk, hogyan alakul egy osztály dinamikája, egymáshoz és a tanítóhoz való viszonyuk az együtt töltött évek során. A felnőttet csodáló és feltétel nélkül tisztelő elsősökből hogyan válik kritikus szemlélő, akinek a bizalmáért, figyelméért meg kell küzdeni… A fürge és kecses mozgású ötödikesekből hogyan lesz a szünetben a kanapén szomorkodó kamasz. A közönség gyakori nevetgélése arra engedett következtetni, hogy mindenki magára vagy esetleg gyermekére ismert.  Az már nem hallatszott, csak én gondoltam (és talán mások is), hogy milyen csoda lett volna, ha engem is így megértett volna egy tanár, akár csak egy a sok közül, ha így tudta volna, mikor milyennek kell lennem, és azt elfogadta volna, nem akart volna másnak látni, nem várt volna tőlem az életkori sajátosságaimmal ellentétes teljesítményt.

Ákos őszinte lelkesedéssel mesélt arról, micsoda kérdéseik és micsoda válaszaik vannak a gyerekeknek, amik önmagukban hordozzák a tanítás lehetőségét, ha a tanító él vele. Ennek kapcsán elmondta, hogy tanterv van, nem is akármilyen, nagyon komoly munkával létrehozott és a minisztérium által elfogadott kerettanterv, amitől azonban egyéni módon eltérhet, ha a hangulat, akár az övé, akár a gyerekeké ezt követeli meg.

Hangsúlyozta az alvás, a délutáni pihenés fontosságát is.  Megemlítette, hogy a kisgyerekek memóriája még többnyire helyhez kötött, így az iskolában eleinte könnyebb felidézni a tanultakat, mint otthon. Ennek ellenére van házi feladat, az életkor előre haladtával változik a mennyisége. Nyolcadikban egész éves projekt munka van, amit a diákok szabadidejükben végeznek. Szakdolgozathoz hasonló módon, tanárral konzultálva egy saját témát dolgoznak föl.

Megragadott egy történet egy fiúról, aki nem szerette a kézimunka órákat, legfőképp varrni nem szeretett, majd végül érsebész lett belőle.
Nekem ez azt mondta, nem arról szól a Waldorf, a közhiedelemmel ellentétben, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hogy semmi sem kötelező, hogy a gyerekek nem tanulják meg a fegyelmet… Hanem azt, hogy lehet itt is nem szeretni valamit, de csinálni kell. A nagy különbséget abban látom, hogy egy Waldorf iskolában még az is a gyerek javára válik, amit nem szeret.

Az egész előadás alatt hullámzott bennem pár érzés, hol az, hogy bárcsak újra gyerek lehetnék és Waldorfba járhatnék, hol az, hogy de jó lenne Waldorf tanárnak lenni és ilyen módon együtt fedezni föl a világot a gyerkőcökkel, aztán a végére letisztultak az érzések egy érzéssé.

Ez a mi iskolánk. Az én gyerekem ilyen iskolában fog felnőni, és mi ilyen iskolában leszünk szülők.

– Mariann

Következő előadás: 2014. Január 14., Kocziha Miklós. Bővebb info itt található.

Kulcsár Gábor előadása: Mi a Waldorf Iskola? (hangfelvétel és beszámoló)

Múlt pénteken (november 29-én) Kulcsár Gábor, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola iskolaképviselője és osztálytanítója volt a szervezői kör vendége a Kisember óvodában.

Előadásában Gábor beszélt a Waldorf iskolák helyéről a társadalomban és a közoktatási rendszerben, és a pedagógusok, diákok és szülők hármasáról, amelyre minden Waldorf iskola épül.

Elmondta, hogy a módszertani jellegzetességek mellett (pl. epochális oktatás, speciális írás-olvasás-számolásoktatás), melyek közül néhányat már más alternatív iskolák is alkalmaznak, milyen fontos szerepe van annak a háttérben meghúzódó antropológiai megközelítésnek, amitől a Waldorf iskolák légköre igazán más lesz.

A Waldorf pedagógia a gyermekek életkori sajátosságainak ismeretére épít, és mindig az éppen megnyíló lehetőségekhez (“ablakokhoz”) igazodva tanítja őket. Gábor érzékletes példáin keresztül kirajzolódott előttünk, hogy a gyerekek a különböző életkorokban milyen lelki fejlődési stádiumokon mennek át (a környezettel való egységből az én leválásán keresztül a tiszta, fogalmi gondolkozásig), és hogy ezekben a stádiumokban milyen módszerekkel és mit érdemes átadni nekik.

Szó esett arról is, hogy a késleltetett írás-olvasásoktatás bizonyítottan elősegíti a későbbi értő olvasás kialakulását, illetve hogy a Waldorf diákok milyen jól teljesítenek a kompetenciavizsgálatokban (az “átjárhatósági csomópontokban”: 3., 6. és 8. osztályban).

Megtudtuk, hogy a Waldorf iskolákból kikerülő gyermekekre-fiatalokra leginkább a kreativitás, a csapatmunkára való készség és a lelki biztonság jellemző. (Kívánhatunk-e ennél többet-jobbat a gyerekeinknek? 🙂

A bejegyzés szerzőjének szívét különösen megdobogtató tételmondat szerint a Waldorf iskolában a cél nem a tananyag, hanem a gyerekek lelki fejlődésének elősegítése a tananyag segítségével.

Az előadás végén kérdezz-felelek formában szó esett még a külvilág (internet, televízió, aggódó nagyszülők) és az iskolai élet kapcsolatáról, arról, hogy mennyire lehet a már állami iskolába járt vagy máshol írni tanított gyermekeket “visszalassítani” a Waldorf-folyamatba, illetve a diszlexia és a késleltetett tanítás összefüggéséről.

Az eredmény: iskolaalapítási tettvágy fokozódása, megerősítés, csillogó szemek. 🙂

Az előadás hanganyaga meghallgatható itt: