“Máma, a mi Waldorf iskolánk olyan varázslatos hely.” – interjú

“…nem sokkal iskolakezdés után kislányunk azt mondta, hogy „Máma, a mi Waldorf iskolánk olyan varázslatos hely. Ott minden tanító és tanár ismer engem, azok is akiket én nem ismerek”.

Mariann, a szervezői kör egyik tagja riportot készített egy Kanadában élő magyar anyukával aki az állami iskola után egy Waldorfban találta meg azt a közeget amiben a kislánya jól érzi magát, derűs és kiegyensúlyozott. M.M., Ontario tartományban, Kanadában él. Ezúton is köszönjük neki, hogy időt szánt ránk és elmesélte a törénetüket!

S.M: Kanadában éltek. Miben hasonlít és miben tér el az ottani állami oktatás a magyarországitól?

M.M.: Erre nem tudok válaszolni, mert én nem Magyarországon jártam iskolába, erdélyi vagyok. Itt sem jártam iskolába, csak már kollégiumba. Itt fel van osztva az általános iskola: angol es francia nyelvű általános iskolára és angol es francia nyelvű katolikus általános iskolára. De amit észrevettem, miután elkezdtem iskolán gondolkozni, az volt, hogy mindenütt azt láttam, hogy „ABC es 1-2-3”. Vagyis a hangsúly csak ezen áll, hogy megtanuljanak írni olvasni s számolni- gondoltam magamban? Azon kívül, itt (Ontario tartományban) 6 éves korban kezdődik a kötelező iskolai oktatás. Aki iskolakezdésre (szeptember első hétvégéje utáni hétfő az iskola kezdés) betölti a 6 evet annak iskolába kell menni.

S.M.: Milyen volt nektek, mint családnak az iskolakezdés?

M.M.: Hát- én már pár évvel előtte kezdtem érdeklődni. Hol merre, milyen közel vannak az angol és francia iskolák. Ha angol nyelvű iskolába megy, akkor van egy papírbeadás és onnantól minden a kerekvágásba. Az ontario-i francia nyelvű általános iskolákkal más a helyzet egy kicsit. Mivel Ontario tartomány túlnyomóan angol nyelvű, ezért a francia iskolákba nagyon nehéz bekerülni, hacsak nem angol tartományi francia kisebbségi szuletésűek, vagy kanadai francia tartományból származik legalább egyik szülő, vagy francia gyarmatról, avagy a szülők maguk is jól beszélnek franciául (de ettől meg mindig nehéz bekerülni egyes francia iskolákba), avagy a gyermek francia óvódába járt valami oknál fogva és akkor tesztelik francia tudását es így elhatározzák hogy felveszik-e vagy sem ha van hely. Ha a gyermek angol nyelvű iskolába fog járni, a kezdés maga nem nehéz- be kell adni a megfelelő papírokat és van iskolás busz is. Az sokkal nagyobb gondot okoz, olyan szülőnek aki jól szeretné az egész iskolát kezdeni, hogy mitévő legyen, ha érzi hogy gyermeke picit fiatal meg az iskolakezdéshez, mindamellett hogy a nagycsoport végi iskolakezdő alkalmassági vizsgálaton átmegy- de mégis. S ugyanakkor törvény szerint menni kell az általános iskolába.

S.M : Mik voltak az első jelei annak, hogy nem jó a kislányodnak az állami iskola?

M.M.: Nem mondhatom tiszta lélekkel, hogy nem volt jó neki az állami iskola, mert oda járt nagycsoportba is és semmi baj nem volt. Egy másik általános iskolában lehet semmi gond nem lett volna, más osztály, más tanító néni/tanító bácsival stb. Azonkívül meg, ha egy évvel később kezdi-7 évesen és nem 6 évesen-, talán akkor sem lett volna semmi gond. Azt tudom mondani, hogy első osztálytól elkezdett sírni! A nagycsoportos óvóbácsinkból, első osztályos tanító bácsi lett, (itt így van!), és az osztály fele vele maradt, a másik fele meg átkerült egy tanító nénihez- hozzá került lányom is- és attól a perctől fogva- sírt!
Most visszagondolva- ha akkor valamilyen módon átkerülhetett volna a tanító bácsijához, akkor lehet hogy semmi gond nem lett volna ugyancsak- szóval nagyon nehéz megmondani. Attól kezdve sírt, nem szerette a házi feladatot, meg többet sírt- már én is sírtam és akkor mondtuk, hogy elég volt!
Az egyik itteni magyar ismerősöm mondta meg hogy hol van a legközelebbi Waldorf iskola hozzánk, pár évvel mindez előtt. Amikor olyan 5 éves volt kislányom, voltunk is egy Májusi Vásáron, amit a Waldorf iskola rendezett. Ebben a síros időszakban, egyszer csak egy lelkiismeret hang szólalt meg bennem: Waldorf iskola. Lányunkat egy egyhetes Waldorf táborba küldtük- amit nagyon szeretett. Bementünk, beszéltünk velük, megismerkedtünk a jövendőbeli tanító bácsival (igen tanító bácsink van újra ), elkezdtünk sok minden mást is mozgósítani, mert itt a Waldorf iskoláért fizetni kell, nincs állami támogatás. Így aztán, minden eddigi nehézségünket úgy fogtuk fel, mint valami álruhás áldást. Hibát találtam olyan szempontból az állami iskolánkban, hogy: sok éneket nem évhez megfelelően tanítanak, avagy olyan jól befutott énekesek számait játsszák le például tornaórán, amik ritmusosnak ritmusosak, de szerintem a kiskorúaknak lelki fertőzőek. Könyörgöm, nincs millió ritmusos gyermekdal és mondóka? De, van! Akkor miért kell egy 5-6 évesnek felnőtteknek való számokat hallgatni tornaórán? Az agya felfogja, de a lelke nem tudja feldolgozni, mert csak 5-6 éveshez képest érett! Még ha népdalt hallgatnának, azzal semmi gond nem lenne! De ezek nem nép dalok- hanem a fogyasztói társadalom zenéje és én tiltakozom az effajta lelki erőszak ellen! Persze, ezt sokan nem értik, sajnos a szülők sem! Úgyis a kinti világot kizárni nem lehet, ezeket előbb- utóbb úgyis hallani fogjak, DE az iskola maradjon meg oktatás és nevelésnek amennyire csak lehet. Szóval nagy hibának tartom, hogy ebben az állami iskolában a léleknevelést nem tartották fontosnak. Vagyis: fontosnak tartották, de nem vették észre, hogy mekkora ellentétek vannak jelen elmélet és gyakorlat között. De az igazság az hogy úgy az iskola, mint rengeteg szülő ilyen hibába esik! Olyan dolgokat engednek meg a gyermeknek hallani, látni, es túl korán megtapasztalni, ami nem segíti őket elő a későbbi- felnőttkori természetes ellenálló képességre s rugalmasságra, hanem ellenkezőleg: gyengíti ezt.

S.M.: Mit éreztél, mire gondoltál először amikor szembesültél azzal, hogy lehet hogy váltanotok kell?

M.M.: Amikor elhatároztuk, attól fogva ment minden mint a karikacsapás. Igazán örvendtem.

S.M.: Mik voltak azok a tényezők amik meggyőztek arról, hogy a Waldorf iskolát válasszátok?

M.M.: A legelső ámulat az iskola épülete. Művészien tervezett és szép. Aztán az a 2 hektáros terület amin az iskola fekszik. Az iskola és a parkoló körülbelül 1 hektáron és a másik fele (hátul) meg mondhatni kiserdő. Hátul két játszótér is van. A kiserdő előtt egy lapályosabb rész. Körös körül természet.
Az osztályok év szerint kifestve, minden amit használnak természetes, fa padok, fekete tábla, gyapjúszövet, nemez, méhviasz, pentaton zene, folyékony írás, táblarajzok, nincs számítógép, gyermekdalok – mondókák, meseolvasás, kötés, horgolás. Az angolon kívül francia és német tanulás, évnek megfelelő színjátékok és színjátszás, hangszeroktatás (hegedű vagy cselló). Én nagyon szeretem hogy minden részét átszövi a művészet, alkotás, zene és ének!
Forma rajzolnak a gyermekek, különböző formákat, tükörképben is. Ezekben a formákban én felismertem a magyar népművészet millió gyönyörű kacskaringóit, a magyar népviselet díszítő elemeit, a különböző nyolcasokat és a többi egyetemes formát, mint a Tejút kacskaringóját is és mindenben a szépet.

S.M.: Volt- e benned kétely, félelem a döntésed után, hogy talán mégsem kéne váltani?

M.M.: Nem volt.

S.M.: Milyen volt az iskolakezdésetek a Waldorfban?

M.M.: Örvendtünk nagyon.

S.M.: Mik voltak az első jelei számodra hogy a kislányod jó helyre került?

M.M.: Az volt, hogy nem sokkal iskolakezdés után kislányunk azt mondta, hogy „Máma, a mi Waldorf iskolánk olyan varázslatos hely. Ott minden tanító és tanár ismer engem, azok is akiket én nem ismerek”.

S.M.: Milyennek találtad a tanárokat az államiban és ehhez képest milyennek a Waldorfban?

M.M.: Itt is vannak fiatalabbak, idősebbek, különböző téren tapasztaltabbak avagy nem annyira tapasztaltak, továbbfejlesztő kurzusokra járnak, stb. Ami nagyon különleges, hogy az egész tanári karunk minden reggel körbe áll és elmondják együtt a reggeli lélekerősítő mondókájukat.

S.M.: Kérlek pár mondatban meséld el, hogyan élitek waldorfos mindennapjaitokat, hogy hatott a változás a gyerekre és a család egészére, milyen új dolgok jelentek meg az életetekben és van- e olyan ami hiányzik a régi iskolából?

M.M.: Szerintem semmi sem hiányzik a régi iskolából. A mi osztályunk (most harmadikos a lányom) egy nagyon összetartó osztály. De tanító bácsink is ilyen. Felesége hosszú évek óta Waldorfos tanár. Tanító bácsinknak nincs ilyen sok éves tapasztalata, viszont felesége és gyermekeik által ebben élt. Pályaváltoztatás során került iskolánkhoz. Mi nagyon szerencsések vagyunk.
A szülők részt vesznek a különböző tevékenységek megszervezésében. A harmadikosok egész évi oktatását átfogja a: teremtéstörténet, mezőgazdaság és gazdálkodás, állattenyésztés. Megadott hétfőkön egy- egy szülő bemegy segíteni és együtt süt vagy főz az egész osztály.
Év vége előtt egy igazi biodinamikus földművelő és állattenyésztő gazdálkodást látogatunk meg. Ott a gyermekek kisebb- nagyobb munkálatokban vesznek részt, tehenet fejnek stb. Ennek az üzenete világos: az ennivaló nem a Tesco-ból jön csomagolva! Mindig van valami közös amiben részt lehet venni és sok közös tevékenység van amiben a gyermekek is részt vesznek. Természetesen itt is vannak kik többet kik kevesebbet vállalnak , de aztán megfordul a kocka. Iskolánk nagyon nagy hangsúlyt fektet a szemét és hulladék kiválogatására és osztályozására. 2012 októberében megnyerte a Dr. Jane Goodall által rendezett területi „Legzöldebb Iskola” címet.
Ezt a szemét és hulladék kiválogatást már első osztálytól minden osztály gyakorolja külön. Rengeteget lehetne mesélni.

Nagyon szépen köszönöm a válaszaidat! Siska Mariann

Kocziha Miklós előadása – videóval

Nagyon inspiráló élménnyel indult az új év a Közép-budai Waldorf Iskola háza táján, hiszen 2014. január 10-én vendégünk volt Kocziha Miklós, az Óbudai Waldorf Iskola osztálytanítója. Előadásának videófelvételét itt láthatjátok. (Az előadás után Miklós korábbi tanítványaival beszélgettünk, ezt a videó is hamarosan érkezik.)

Megtanulnak-e írni, olvasni és számolni a Waldorf-iskolában a gyerekek?

2014. 01. 10. MOM Kulturális Központ. Előadó: Kocziha Miklós, osztálytanító, Óbudai Waldorf Iskola
Képek a Waldorf-pedagógia módszertanából. Tapasztalataikról beszámolnak: volt Waldorf-diákok

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=OrZBbDMB8oc]

Év végi beszámoló, avagy hol tartunk most?

December 31… az ember számot vet az elmúlt évvel, majd előre tekint, kihasználom én is e dátumot, úgyis ideje volt már egy beszámolónak, hiszen a sok teendő között kicsit csendben voltunk az elmúlt hetekben itt a weboldalon. (De csak itt… :))

A Közép-budai Waldorf Iskola ideája pontosan 4 hónapos, szeptember első napjaiban fogant meg néhányunk fejében a gondolat, alapítsunk iskolát. Visszatekintve erre az időszakra a szárba szökkenő növényke képe jelenik meg előttem. Ahogy egy korábbi összefoglalóban írtam, markáns élményem, hogy a formálódó iskolánk gondolata az első napoktól külön életet élt, pont mint egy termékeny talajra hulló magocska.

Mi, akiket megszólított, magától értetődő elhivatottsággal kezdtük gondozni ezt a palántát, egyre többen, még akkor is, ha az előttünk álló feladat hatalmassága és súlya időről időre kérdőjelek sokaságát ülteti el fejünkben. A kérdőjelek azonban rendre felkiáltójelekké egyenesednek, és a kétely, vagy tanácstalanság helyére válaszok kerülnek. Bár sok még a kérdés, kevés a biztos, egyben biztosak vagyunk: ez az iskola már most létezik, itt, közöttünk.

Mi, akik vele (kivitelezési terveivel, költségvetésével, pedagógus jelentkezéseivel, előadásidőpontjaival) kelünk, élünk és fekszünk ugyanazzal a magától értetődő bizonyossággal tesszük ezt, mint ahogy az első napokban rácsodálkoztunk: igen, ezt tényleg meg kell lépnünk, iskolát kell csinálnunk. Bár konkrét tényt még keveset tudunk megosztani Veled, kedves Érdeklődő, van egy, ami nagyon konkrét: a mi bizonyosságunk abban, hogy a Közép-budai Waldorf Iskola létrejön, mert számunkra már létrejött.

Aki először találkozik kezdeményezésünkkel, elsőként azt kérdezi: hol lesz az iskola? Januárban-februárban fontos határidők és teendők közelednek, amelyek után nagy bizonyossággal választ fogunk tudni adni a kérdésre. Egy biztos, és a kezdetek óta változatlan: minden törekvésünkkel azon vagyunk, hogy a központi, belbudai helyszínt megvalósítsuk.

A második magától adódó kérdés: kik lesznek a tanárok? Az elmúlt hetekben több olyan pedagógussal is megismerkedtünk akikkel elindulhat iskolánk. Nincs könnyű dolgunk a keresésben, hiszen idén szinte minden budapesti és budapest-környéki waldorf iskola keresi a jövő évi osztálytanítóját. Ennek ellenére, mivel egy formálódó iskola alapító tanárának lenni egészen egyedi szakmai kihívás, bízunk benne, és azt is tapasztaljuk, hogy ránk találnak azok, akiket ez a különleges feladat megszólít.

Ha rátekintünk, hogy mit értünk el 4 hónap alatt, a legnagyobb dolog talán az, hogy megalapoztuk kis közösségünket, és felkerültünk a magyar waldorf közösség térképére. Budapest minden kerületéből, de az ország tőlünk távol lévő szegleteiből is visszahalljuk, hogy hallottak rólunk és drukkolnak nekünk. 70 fölött jár azon családok száma akik jelezték, hogy érdeklődnek iskolánk iránt, és 30 fő körüli a szervezői csapat. A munkacsoportok amelyeket októberben megalakítottunk minden követ megmozgatnak, készültek már építészeti tervek épületek hasznosítására, költségvetési tervezetek, folyik az előadássorozatunk, hogy kiemeljek néhányat a legfontosabb feladatok közül.

Így állunk most, nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt 4 hónapban, de a munka oroszlánrésze még előttünk áll. Tarts velünk ezen az úton jövőre is, kívánok 2014-re magunknak további sok örömet, erőt és kitartást az előttünk álló feladatokhoz, és Budapestnek 2014-re egy új, Közép-budai Waldorf Iskolát. 🙂 Boldog Új Évet!

Kökéndy Ákos előadása 2013. dec. 13. – beszámoló

2013. december 13-án előadássorozatunk venddége volt Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola osztálytanítója, aki “Mit tanítunk és miért? Előadás és beszélgetés a Waldorf iskolák gyerekképéről és tantervéről” címmel tartott előadást. Az alábbiakban a szervezői kör egyik tagjának beszámolóját olvashatjátok az eseményről.

Kökéndy Ákos

Kökéndy Ákos előadását nagyon vártuk. Jelentem, a várakozás megérte. Olyan szórakoztató és mégis tartalmas, információval teli élményben volt részem, amilyenre csak egy szülő vágyhat, aki azt a gondolatot dédelgeti magában, hogy gyermekét Waldorf iskolába iratja.

Ákos a Pesthidegkúti Waldorf Iskola osztálytanítója, ebben az évben az elsősöké. 20 éve tanít ott, ez a harmadik osztálya. Első tanítványai között vannak, akiknek már saját gyermeke jár az iskolába.
Kémiatanárként végzett az ELTÉ-n, de az egész világot tanítja a gyerekeknek. Nem is tanítja, inkább feltárja a világ és az élet csodáit a még oly kíváncsi és érdeklődő kis emberpalánták számára, az életkori sajátosságaiknak legmegfelelőbb eszközökkel.

Meghallgathattuk, hogyan alakul egy osztály dinamikája, egymáshoz és a tanítóhoz való viszonyuk az együtt töltött évek során. A felnőttet csodáló és feltétel nélkül tisztelő elsősökből hogyan válik kritikus szemlélő, akinek a bizalmáért, figyelméért meg kell küzdeni… A fürge és kecses mozgású ötödikesekből hogyan lesz a szünetben a kanapén szomorkodó kamasz. A közönség gyakori nevetgélése arra engedett következtetni, hogy mindenki magára vagy esetleg gyermekére ismert.  Az már nem hallatszott, csak én gondoltam (és talán mások is), hogy milyen csoda lett volna, ha engem is így megértett volna egy tanár, akár csak egy a sok közül, ha így tudta volna, mikor milyennek kell lennem, és azt elfogadta volna, nem akart volna másnak látni, nem várt volna tőlem az életkori sajátosságaimmal ellentétes teljesítményt.

Ákos őszinte lelkesedéssel mesélt arról, micsoda kérdéseik és micsoda válaszaik vannak a gyerekeknek, amik önmagukban hordozzák a tanítás lehetőségét, ha a tanító él vele. Ennek kapcsán elmondta, hogy tanterv van, nem is akármilyen, nagyon komoly munkával létrehozott és a minisztérium által elfogadott kerettanterv, amitől azonban egyéni módon eltérhet, ha a hangulat, akár az övé, akár a gyerekeké ezt követeli meg.

Hangsúlyozta az alvás, a délutáni pihenés fontosságát is.  Megemlítette, hogy a kisgyerekek memóriája még többnyire helyhez kötött, így az iskolában eleinte könnyebb felidézni a tanultakat, mint otthon. Ennek ellenére van házi feladat, az életkor előre haladtával változik a mennyisége. Nyolcadikban egész éves projekt munka van, amit a diákok szabadidejükben végeznek. Szakdolgozathoz hasonló módon, tanárral konzultálva egy saját témát dolgoznak föl.

Megragadott egy történet egy fiúról, aki nem szerette a kézimunka órákat, legfőképp varrni nem szeretett, majd végül érsebész lett belőle.
Nekem ez azt mondta, nem arról szól a Waldorf, a közhiedelemmel ellentétben, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hogy semmi sem kötelező, hogy a gyerekek nem tanulják meg a fegyelmet… Hanem azt, hogy lehet itt is nem szeretni valamit, de csinálni kell. A nagy különbséget abban látom, hogy egy Waldorf iskolában még az is a gyerek javára válik, amit nem szeret.

Az egész előadás alatt hullámzott bennem pár érzés, hol az, hogy bárcsak újra gyerek lehetnék és Waldorfba járhatnék, hol az, hogy de jó lenne Waldorf tanárnak lenni és ilyen módon együtt fedezni föl a világot a gyerkőcökkel, aztán a végére letisztultak az érzések egy érzéssé.

Ez a mi iskolánk. Az én gyerekem ilyen iskolában fog felnőni, és mi ilyen iskolában leszünk szülők.

– Mariann

Következő előadás: 2014. Január 14., Kocziha Miklós. Bővebb info itt található.

Kulcsár Gábor előadása: Mi a Waldorf Iskola? (hangfelvétel és beszámoló)

Múlt pénteken (november 29-én) Kulcsár Gábor, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola iskolaképviselője és osztálytanítója volt a szervezői kör vendége a Kisember óvodában.

Előadásában Gábor beszélt a Waldorf iskolák helyéről a társadalomban és a közoktatási rendszerben, és a pedagógusok, diákok és szülők hármasáról, amelyre minden Waldorf iskola épül.

Elmondta, hogy a módszertani jellegzetességek mellett (pl. epochális oktatás, speciális írás-olvasás-számolásoktatás), melyek közül néhányat már más alternatív iskolák is alkalmaznak, milyen fontos szerepe van annak a háttérben meghúzódó antropológiai megközelítésnek, amitől a Waldorf iskolák légköre igazán más lesz.

A Waldorf pedagógia a gyermekek életkori sajátosságainak ismeretére épít, és mindig az éppen megnyíló lehetőségekhez (“ablakokhoz”) igazodva tanítja őket. Gábor érzékletes példáin keresztül kirajzolódott előttünk, hogy a gyerekek a különböző életkorokban milyen lelki fejlődési stádiumokon mennek át (a környezettel való egységből az én leválásán keresztül a tiszta, fogalmi gondolkozásig), és hogy ezekben a stádiumokban milyen módszerekkel és mit érdemes átadni nekik.

Szó esett arról is, hogy a késleltetett írás-olvasásoktatás bizonyítottan elősegíti a későbbi értő olvasás kialakulását, illetve hogy a Waldorf diákok milyen jól teljesítenek a kompetenciavizsgálatokban (az “átjárhatósági csomópontokban”: 3., 6. és 8. osztályban).

Megtudtuk, hogy a Waldorf iskolákból kikerülő gyermekekre-fiatalokra leginkább a kreativitás, a csapatmunkára való készség és a lelki biztonság jellemző. (Kívánhatunk-e ennél többet-jobbat a gyerekeinknek? 🙂

A bejegyzés szerzőjének szívét különösen megdobogtató tételmondat szerint a Waldorf iskolában a cél nem a tananyag, hanem a gyerekek lelki fejlődésének elősegítése a tananyag segítségével.

Az előadás végén kérdezz-felelek formában szó esett még a külvilág (internet, televízió, aggódó nagyszülők) és az iskolai élet kapcsolatáról, arról, hogy mennyire lehet a már állami iskolába járt vagy máshol írni tanított gyermekeket “visszalassítani” a Waldorf-folyamatba, illetve a diszlexia és a késleltetett tanítás összefüggéséről.

Az eredmény: iskolaalapítási tettvágy fokozódása, megerősítés, csillogó szemek. 🙂

Az előadás hanganyaga meghallgatható itt: