A kisiskolások átalakulása

– iskolaérettségtől a Rubikonig

A kisiskolások fokozatos átalakulása bámulatos és eseménydús időszak a gyermekkorban – a szülők számára is az. Ezt az időszakot „első pubertásnak” is szokták nevezni, ami elég jól rávilágít arra, milyen jellegű viselkedésváltozásra számíthatunk ebben az életkorban.

Ez a fejlődési szakasz nem egyszerűen a következő lépés egy egyenesvonalú fejlődési úton, inkább teljes átalakulás. Hasonló ahhoz, ahogy a hernyó pillangóvá alakul. Gyermeked minden szempontból megváltozik: testileg, értelmileg, társas igényeit tekintve, és érzelmileg is. Nem csak a testalkata változik tehát, hanem megváltozik a tudatállapota, a külvilághoz való viszonya is.

Kezdjük tehát azzal, hogy pontosan milyen változások zajlanak le, utána pedig áttérhetünk arra, miképpen viszonyuljunk mindehhez, hogyan segítsük a gyermeket, hogy pillangóként bújhasson ki hernyóburkából!
Első szakasza, bár hatéveskori átalakulásnak nevezik, általában tágabb intervallumban, öt és fél és hétéves kor között zajlik le.
Gyermeked gyors testi növekedésben van. Végtagjai megnyúlnak, elveszíti kis babahájait, az édes kis gödröcskéket a kézfejéről. Most válik határozottan megkülönböztethetővé a csukló, a mellkas, és a nyak. Ez a folyamat fokozott étvággyal jár együtt, és gyakran ún. növekedési fájdalommal is. A lábak és ízületek fájdalma, sőt, gyakran még hasfájás is velejárója ennek a korszaknak. A gyermek elkezdi elhullajtani a tejfogait, és megjelennek az első maradandó fogak. Ez sok kellemetlenséggel, egyúttal sok izgalommal is együtt járó folyamat. Ha ilyen korú gyermek koponyájáról készített röntgen-felvételt nézegetünk, egészen szíven üti az embert, milyen zsúfoltnak tűnik a koponya alsó része – a még meglevő tejfogak és a kifele igyekvő maradandó fogak együtt szoronganak az állkapcsokban. Még a szívritmus is megváltozik eme átalakulás során. Mindezen testi változások következtében gyermeked átmenetileg idétlen benyomást kelthet, szemlátomást kényelmetlenül érezheti magát a bőrében, kiszámíthatatlan lehet a kedélyállapota, akár erős fájdalmak is gyötörhetik. És ezek a fizikai változások csak egy részét képezik az átalakulási folyamatnak! Légy tehát gyengéd és szeretetteljes a gyermekedhez, egészséges és tápláló ételekkel etesd, és biztosítsd, hogy eleget pihenjen. Kis teste keményen dolgozik, gyorsan építkezik!

Mikor ez a szakasz a végéhez közelít, intellektuális szempontból új világ nyílik meg gyermeked előtt. Mindeddig az életerőket szinte kizárólag a test fejlesztése és növesztése kötötte le, hiszen belső szervei a születésekor még nem voltak tökéletesen kifejlődve; nagyjából hét éves korig tart, amíg ezeknek a kiformálódása lezajlik. Amikor ez megtörtént, az életerők felszabadulnak, hogy most az érzelmi és intellektuális fejlődés szolgálatába állhassanak. Hét-nyolc éves gyermeked hirtelen kezd egészen másként tekinteni a világra, sokkal többet fog megérteni belőle. Már észreveszi, hogy a felnőttek is hibáznak, és célzottabb kérdéseket fogalmaz meg. Ez azonban együtt jár a korai gyermekkor varázsának megkopásával is, amit veszteségként élhet meg, hiszen korábban önfeledten lubickolt abban a varázslatos mesevilágban, amit önmaga köré szőtt; magától értetődő természetességgel kötődött a világhoz, és hozzátok; a szüleihez. Most azonban kezdi önmagát minden eddiginél határozottabban megkülönböztetni mint önálló egyéniséget. Ez izgalmas és bátorító, ugyanakkor ijesztő is lehet. Érezhetitek, hogy a gyermeketek leválófélben van, és ez többnyire keserédes felismerés a szülők számára. Azt akarjuk, hogy gyermekeink kiteljesedjenek és nagyra nőjenek, kiterjesszék szárnyaikat. Ám ugyanakkor mégis nehezen éljük meg, ahogy leválnak rólunk. Legyetek erősek és bátrak, ne akadályozzátok gyermekeiteket az előrelépésben; abban, hogy kiteljesíthessék mindazt, amiért a világra jöttek!

Az új látásmód újfajta határfeszegetési stratégiákat hoz magával. Kb. kilenc éves korára egész világa kifordul a sarkaiból, szóval a gyermeknek újra meg kell találnia a határokat. Ne lepődj meg, ha új dolgokkal kísérletezik – csúnya szavakkal próbálkozik, visszabeszél, minden eszközzel dacol, tiszteletlenkedik, őrjöng, vagy akár a szemedbe hazudik… – a határ a csillagos ég. Ez megint egy olyan időszak, amikor erősnek kell lenned anélkül, hogy kétségbe esnél! Ha értő szeretettel tartod a határokat, gyermeked újra magára fog találni! Megértéssel és együttérzéssel kell közelítenünk e változás korában lévő gyermekhez; annak megértésével, amin átmegy; annak megértésével, hogy szüksége van ránk, hogy felelősek vagyunk érte, és hogy feltétel nélküli szeretetünkkel segítjük őt legjobban. Tudnunk kell, hogy a szíve mélyén továbbra a mi aranyos gyermekünk, de most éppen muszáj mindenfélét kipróbálnia, hogy rátalálhasson a saját útjára. Azért vagyunk mellette, hogy emlékeztessük erre, és segítsük ebben.
Bár értelme most látványosan nyiladozni kezd, arra még korántsincs felkészülve, hogy tudományos igényű magyarázatokkal traktáljuk. Gyermeked továbbra is sokkal könnyebben kapcsolódik a világhoz fantáziadús történetek és más kreatív képek segítségével. Engedd még a kisgyermekkor varázslatos és csodás birodalmának határain időzni! Az iskola első pár évében ez még nagyon is időszerű!

Gyermeked játékait korábban még a környezet inspirálta. Meglátott egy tárgyat, annak valamilyen szerepet tulajdonított, és játékát ehhez igazította. Most eljön a bensőleg inspirált játék ideje. Határtalan képzeletéből meríti játékai témáját, és aztán keres olyan tárgyakat, amelyek kellék gyanánt szolgálhatnak az „előadás” során. Mostanában már több időt szánhat arra, hogy „színpadra állítsa darabját”, mint a tulajdonképpeni játékra. Minthogy ez a váltás pont azt jelenti, hogy ezentúl minden belülről fakad, előfordulhat, hogy nincsen ihlete, és egyre gyakrabban hallod tőle, hogy „Unatkozom!” Ez teljesen rendben van, sőt, a lehető legjobban van így! Ez ugyanis az iskolaérettség egyik legfontosabb jele. Hagyd, hadd küzdjön egy kicsit, míg megtalálja az ihletet megint! Ám ha túl zaklatottá válik, netán dührohamot kap, vond be a saját munkádba. Ebben a periódusban a gyerekeknek különösen nagy szükségük van valódi, értelmes munkára, amelyben levezethetik az energiájukat, kiélhetik mozgásigényüket. Engedd, hogy segítsen feldarabolni a zöldséget az ebédhez, megteríteni az asztalt, kivinni a szemetet, felseperni, súrolni, gyomlálni, szöget beverni, megjavítani dolgokat… bármiben, amin dolgozol éppen. A te jókedvvel, energikusan végzett, célszerű és szakszerű munkálkodásod követendő példaként szolgál, és egyben nyugodt, biztos hátteret ad számára. Többnyire nem sokáig köti le a gyermeket a felnőttel végzett tevékenység; lehiggad, és hamarosan visszamegy játszani.

Eddig az időszakig a gyermeked maga volt a tiszta akarat. Ez segítette őt megtanulni járni, beszélni, embergyermekként beilleszkedni civilizációnkba. A cselekvésben összpontosult, ebben fejezte ki önmagát. A hat-hétéves korban kezdődő átalakulási folyamattal beköszönt egy hétéves periódus, amelynek már az érzelmek állnak majd a középpontjában. Gyermeked egyre érzékenyebbé válik mások szavaira és cselekedeteire. Ugrásszerűen bővül a felfogó- és értelmezőképessége. Egy mellékes megjegyzés, amelyet pár hónappal ezelőtt észre sem vett volna, most már mélyen megbánthatja. Sok gyermek panaszkodni kezd, hogy „mindenki utálatos velem” vagy „engem senki nem szeret.” Ez az időszak sok rokonságot mutat a kamaszkorral. Érzések kezdenek kibontakozni; együttérzés és rokonszenv, nagyfokú érzékenység – mely nyolc-kilencéves korra csúcsosodik ki. Érdemes a panaszkodását kis fenntartással kezelni! Teljes együttérzésed mellett jó ha azt is tudatosítod, hogy a helyzet többnyire messze nem olyan szörnyű, mint ahogy gyermeked pillanatnyi megéléséből tűnhet. Rendkívül fontos tehát, hogy folyamatos kapcsolatban légy gyermeket tanítójával. Jelentkezz be hozzá! Egy-két incidens az iskolában, és úgy tűnhet, hogy gyermeked teljesen elveszítette a talajt a lába alól, de másnap már megint derűs és önfeledt! Most különösen fontos, hogy tartsátok a ritmust! Ha gyermeked azt mondja is, hogy nincs kedve iskolába menni, légy tudatában, hogy amint belép az osztályterembe, valószínűleg azonnal túlteszi magát ezen. Nyugodtan jelezd a tanítónak, amikor ilyen nehezen indul a nap, ő bizonyára szívesen visszajelez majd arról, hogyan mentek aznap a dolgok.
Eleinte igen nehéz megfelelően kezelni az érzelmeknek ezt az újfajta hullámzását. A gyermek számára óriási előrelépés megtanulni megfelelően rangsorolni, felismerni, értelmezni saját érzéseit. A megbízható otthoni ritmus jelentősége ilyenkor különösen megnő, megnyugtató keretet és biztonságos alapot nyújthat.
Az érzelmek iránti újfajta érzékenységével a gyermek arra is új szemmel tekint, miként kelt érzelmeket másokban azzal, amit ő kezdeményez. Megtanulja, hogy befolyása van másokra. Tetteivel vagy szavaival cselekvésre bírhat másokat; megnevetteti őket, magára vonja figyelmüket. Már az óvodában elkezdődik egyfajta kísérletezés: manipulációk, kiközösítések, idétlenkedés, rendbontás. A felnőtteknek az a dolguk ebben a helyzetben, hogy biztonságos határok között tartsák ezeket a próbálkozásokat. Mondhatom a gyermeknek, hogy „ezek bántó szavak”; vagy „mindenkit vegyünk be a játékba”; „próbáld ezt kedves módon kifejezni”; „használj varázsszavakat!” Ez is olyasmi, ahol a gyerekeknek a határok tartása és a szeretet együtt segít. Azonosítom a szükségleteiket, megnevezem az érzéseiket, és világos, egyszerű szavakkal segítem őket, hogyan tudnák kedves és helyénvaló módon elérni, amit szeretnének. Kompromisszumokat keresünk, és megoldásokra találunk. Ez időnként igen nehéz. Gyermekeiteknek meg kell tanulniuk várakozni és osztozkodni. Ám épp ezek a legfontosabb leckék, alapvető ismeretek egy jól működő társadalomban. A mi kis történeteink vezérfonalul szolgálhatnak ebben. Amikor nemkívánatos viselkedés jelenik meg, csak elmesélek egy kis fabulát vagy tündérmesét, amelyben megjelenik egy szereplő ugyanezzel a fajta viselkedéssel. Egyúttal az is szépen megmutatkozik, hogy milyen érzések kísérik hősünket és milyen következmények. A mesehős azután jó útra tér, nemesszívűnek és tiszteletreméltónak bizonyul (és többnyire királlyá is koronázzák persze). Ismétlem: nem segít, ha kétségbe esünk ezektől a próbálkozásoktól! Egyszerűen csak arra van szükség, hogy – rengeteg sok türelemmel – megtartsuk a gyermeket a helyes úton!

Az ébredező szexualitás is nemsokára jelt ad magáról. Minden tavasszal van egy-két „nagy szerelem” az osztályban. Hercegek keresik az ő hercegnőiket, majd világraszóló esküvőt rendeznek. Volt egy kisfiú az egyik osztályomban, aki minden játék alatt király volt; nagy várat épített, nagy lakomát rendezett, majd felkiáltott: „Ideje elvennem az én királynőmet!” – És persze már tudta is, ki lesz az ő királynője; minden áldott nap Sári volt az ő kis királynője; odaült mellé, és a kisfiú megkínálta a lakoma finomságaival. Édesek voltak! Ám gyakran emlékeztetnünk kellett őket arra, hogy „tartalékoljuk a puszikat maminknak és papinknak!”
A gyermekeitek természetesen szexuális lényekké kell hogy fejlődjenek. Útmutatásra van tehát szükségük, mikor mely viselkedés elfogadott; ezt épp ideje elkezdeni! A másik hasonlóképp gyakori mondás ilyen életkorú gyerekeknek a „gatyók fel, szoknyácskák le!” De ismétlem, megijedni nem érdemes. Csak a lehető legtermészetesebb, legsemlegesebb stílusban figyelmeztessük a kis drágákat!

Az ilyen korú gyerekek már Isten és a végtelen fogalma iránt is érdeklődni kezdhetnek. Gyermekeinket elbűvöli, hogy akármeddig is el lehet számolni. Tudni akarják, mi a lehetséges legnagyobb szám. „De melyik a létező legnagyobb???” Nagyon cuki javaslataik vannak – pl. az egyik gyermek azt mondta: „A végtelen az 1063”, de a másik helyesbítette, mondván, „Nem is! Bármeddig lehet számolni!” Elképesztő filozófiai és teológiai vitákat tudnak folytatni! Ez megint annak a jele, ahogyan a világ egyre jobban kitárul az elméjük előtt, vagy még inkább ahogy az elméjük nyit egyre inkább a világra.

Az osztályteremben számos eszközöm van arra, hogy kordában tartsam az én bontakozó kis pillangóimat. Egyrészt a szeretetteljes határozottságommal. Minden gyermekkel mély, szívbéli kapcsolatot alakítok ki, és folyamatosan igyekszem, hogy megértsem azt a teljességet, ami felé ő törekszik. Másrészt a határok tartásával; azzal, hogy rengeteg semleges stílusú emlékeztetővel segítem őket ezeken belül maradni. Azon vagyok, hogy saját beszédem és gesztusaim követhető példa legyen számukra. Harmadszor: mesélek. Megelevenítem a kedvességet, az örömteli munkát, az együttérzést, a képzeletet és az alkotóerőt. Negyedszer: sokféle alkalmat biztosítok az értelmes munkálkodásra. Igazi eszközöket használunk, pl. kalapácsot és fúrót, miközben hasznos tárgyakat, játékokat és eszközöket hozzuk létre. A saját kezünkkel dolgozunk, a saját kezünkkel segítünk, a saját kezünkkel adunk egymásnak. Ötödször: a sétáinkon és a ritmikus körben próbára teszem a fizikai teljesítőképességüket is. Egyensúlyozunk, mászunk, ugrálókötelezünk, tapsolós játékokat játszunk, akadályversenyezünk. Megvannak a sajátos, jelentőségteljes játékaink. Hatodszor: segítjük egymást. Gyakoroljuk a helyes viselkedést és a „varázsszavakat”. „Gyógyító képeket” készítünk egymásnak. Megöleljük egymást, elnézést kérünk egymástól. Méltó módon megünneplünk mindent, amit csak lehet. (Talán már hallhattátok a hálaadó fohászunkat…) Mindent egybevéve azon igyekszünk, hogy az osztályban a lehető legjobban megvalósítsuk azokat az értékeket, amelyeket az egész világban látni szeretnénk.
A „hogyan” nem mindig kézenfekvő, de összességében mégis jól boldogulunk. Ahogy a ritmikus kör végén mondani szoktuk: „Virágokkal táncolok, napsugárral dalolok, mindnek meleget adok.”

A szépség, érdeklődés, növekedés, zavar, érzékenység és változás kora ez. Otthon is nagy együttérzéssel, szeretetteljes határozottsággal, és feszes napi ritmussal tudtok legjobban segíteni gyermeketeknek ebben a korban. A szeretetünk és figyelmünk átsegíti őket a nehézségeken. Engedjétek munkálkodni; kimozdulni kicsit a komfortzónájából, és új kihívásokkal megküzdeni a gyermeketeket, de legyetek közel, hogy a karotokba zárhassátok, ha éppen arra van szüksége. Hol bátran újabb és újabb terepekre merészkedik majd, hol meg bizonytalanul visszafut hozzátok azzal a régi kisbabás ragaszkodással… Arra van most szüksége, hogy megtartsuk őt a határoltság és a szabadság e határmezsgyéjén – amiként majd a kamaszkorban is!
És tudatosítsátok magatokban, hogy nem vagytok egyedül! Egész kis világfalu vagyunk mi. Támogatjuk egymást, és a mi kis „virággyermekeinket”. Mindannyian egyetlen család vagyunk. Mekkora ajándék is ez!

Forrás:
http://www.themagiconions.com/2015/10/the-six-year-transformation-discovering-waldorf.html
Michelle Brightwater írását a szerző nagyvonalú engedélyével Tóth Orsolya ültette át a magyar nyelvre.