Első tavaszünnep

A Közép-Budai Waldorf Iskola udvarán, ragyogó napsütésben két kört alakítanak a résztvevők.  A külső körben szülők, gyerekek, a belsőben fehérbe öltözött tanárok kéz a kézben. Együtt mozognak ők hatan, finoman, csendesen. Kinyílnak, becsukódnak. Tágulnak. Nyílnak, mint a virágok. Rügyeznek, mint a fák. Ruhájuk világít, mint a fény. Tavasz van.

tavaszunnep1

Csere. A nagy kör megnyílik és utat enged az elsősöknek, később a másodikosoknak. A tanárok és szülők gyűrűjében apró kezek simítják, kocogtatják az anyagot: a körtefa furulyát. Megmelengetik, mielőtt megszólaltatják. Az ujjak mozognak, a hangok szállnak, a szemek az osztálytanító tekintetét keresik. „Miközben a gyerekek és a tanárok előadását néztem, végig folyt a könnyem. Ennél egyszerűbb, szebb és jobb dolog nem is történhetne a gyerekeinkkel” – mondja Viktória, az iskola egyik alapító szülője.

A tavasz első napján sötétség és világosság egyensúlyba kerül, másnap pedig a mérleg nyelve már átbillen a fény oldalára. „A legfontosabb, hogy saját magunkban is megtaláljuk azt a fényt, ami a világban már szemmel látható. Ezt a szépséget próbáltuk tudatosabbá tenni az euritmiával és a furulyaszóval” – fűz némi magyarázatot az imént látottakhoz Rebeka néni, az elsősök osztálytanítója.

tavaszunnep2Az előadás után nyílik a házi finomságokkal teli büfé, kipakolnak az árusok, a kis kezek pedig különféle alkotásokat kezdenek formálni. Ildikó segítségével sorra születnek a peddignádból font kosárkák és nyuszifészkek. A szomszédos asztalnál hófehér gyapjú nyuszik és színes, nemeztulipánok kelnek életre.

Az íves fűzfavessző kapun áthaladva, a kert egy csendesebb zugában vastag faágakkal elkerített terület hívogat. Földbe vésett koncentrikus köröket látunk, melyek közül a legnagyobb négy méter lehet. Kopárságuk csalogatja a családokat, hogy az otthonról hozott termésekkel, természetben talált kincsekkel az ünnepség végéig közösen színesbe öltöztessék és mandalává varázsolják e köröket. Egy középkorú apuka befejezi a díszítést és kilép a fűzfakapun. Családja hölgy tagjai még maradnak kicsit, hogy eligazgassák a virágszirmokat a mandalában. „Waldorf óvodába járt mindkét lányom, úgyhogy ez az ünnepség nem idegen tőlem. Ilyen mandalát viszont még soha nem csináltam és nagyon tetszik. Jó, hogy mindenki beleteszi a sajátját.” Sándor azt is elmeséli, hogy a tavaszünnep új energiaforrást is jelent számára: „Télen abbahagytam a futást, csak a munka töltötte ki a napjaimat. Most viszont újra elkezdtem futni, belül érzem, hogy jön a tavasz és új erőre kapok. Ahogy ma reggel jöttem ide, nézegettem a madarakat és erőt gyűjtöttem. Kicsit le is lassultam, olyan jófajta lassulás volt ez. A szervezetem valószínűleg okosabb, mint a fejem.”

tavaszunnep5

Rudolf Steiner szerint az ünnepek az évkör és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek  összekapcsolhatják az embert a világmindenség szellemiségével. A tavaszi újjászületés nem csak a természetben, de szimbolikusan az emberben is megjelenhet, az ünnepi hagyományok, jelképek segítségével pedig átélhetővé válhat. „A tavaszünnep az élet sarjadását jelenti. Megünnepeljük az új élet érkezését, felássuk a konyhakertet, elvetjük a vetőmagokat, megnyessük az ágakat. Feltesszük az uborkapakolást, eltüntetjük a ráncokat. A megújulás szimbóluma.”  – teszi hozzá mosolyogva Zsóka, egy másodikos szülő.

Délben már zöldséges paprikás krumpli illata gomolyog az udvaron, Maja pedig Afrikába röpít közben egy seregnyi gyereket, hogy együtt megtalálják az elveszett Mbongoró szamarat. Néhány szülő is csatlakozik a mesekörhöz, miközben szorgos ujjaik a nádkosarakon trilláznak. A közel ötven liternyi ebéd pillanatok alatt elfogy és Edgar, a tűzmester már készíti is a parazsat a kürtős kalács sütéséhez.

tavaszunnep4

Délután kettőkor Zsolt bácsi, a KBWI megbízott képviselője az immáron színes mandalánál lezárja a tavaszünnepet. „Nagyon jó érzésekkel megyek haza. Örülők, hogy ilyen teljessé sikeredett ez az ünnep. Nem is gondoltam, hogy ennyien leszünk, és ilyen szép lesz majd.”

Hatvani Csilla