Bemutatkozik a 2015/16-os első osztály osztálytanítója: Tóth Orsolya

„Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg a saját szemével nézni a világban. (…) Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. (…) Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk, és őket is a keresők útjára kell vezetnünk.” (Rudolf Steiner)

tothorsolya_KBWSzerteágazó és színes nagycsaládban nőttem fel, ezermester művész édesapám mondhatni „ösztönösen waldorfos” szellemben nevelt bennünket. Az általa megteremtett igényes és meghitt környezethez hasonlót; tévétlen, vadkempingezős gyermekkort kívántam a saját gyermekeimnek is. Korán, mindössze húszévesen lettem anya, és életem szerelme sem vágott sokkal tapasztaltabban a szülői lét kalandjába, úgyhogy beletellett némi kis kacskaringókba, mire már második gyermekünk beiskolázásakor rátaláltunk a waldorf világára. Oly szerencsések voltunk, hogy azonnal fel is vettek minket a pesthidegkúti iskolába, így kerültünk az immár 16 éve tartó waldorf-tudatosodás útjára. A waldorf-szülőség iskoláján kívül egyetemi szintű pedagógiai tanulmányokat is folytattam, hiszen az volt a gyermekkori álmom, hogy tanár legyek, bár „szakosodásom” csak lassan alakult ki; a fizikaszakkör tizenévesen éppúgy vonzott, mint az irodalmi olvasókör, és intenzíven rajzoltam-festettem is. Végül történelemből és filozófiából szereztem tanári diplomát, de mégis főként művészetpedagógiával foglalkoztam az elmúlt évtizedben (egy gyermekrajzszakkörben tanítok), mivel jódarabig nem akartam teljes állást vállalni a négy kislányunk mellett. – Egyikük enyhe idegrendszeri sérülésekkel született, sokáig folyamatos extra fejlesztésre szorult (bizonyos értelemben ez is továbbképzés volt számomra); közben tudós férjem gyakran akár hónapokig is távol volt.

2010-ben végre részmunkaidős munkát tudtam vállalni egy fogyatékos embereket segítő alapítványnál, még irodavezetőként is dolgoztam egy évig, ám 2013-ban családilag Kínába költöztünk, ahol férjem a Soochow Egyetemen tanított, gyerekeink pedig belekóstoltak a helyi középiskola életébe. Én mandarinul tanultam és angolt tanítottam. Szemléletformáló, izgalmas kaland volt mindannyiunknak!

Időközben lányaink mind kinőttek a gyermekkorból, bennem pedig egyre határozottabb alakot öltött a gondolat, hogy elvégezve a tanár-továbbképzést, a waldorf-pedagógia iránti elkötelezettségemet újabb szintre emelem.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy bizalmatokat belém vetitek és a gyermekeiteket a gondjaimra bízzátok! Minden tapasztalatommal, tudásommal, és szeretetemmel igyekszem megszolgálni ezt a bizalmat az elkövetkezendő nyolc év során.