Született egy iskola

Múlt héten kürtöltük világgá a hírt, hogy iskolánk megkapta a működési engedélyt. Hivatalos pecsétes papírunk van róla: kezeink között iskola született. Az iskolaalapítás itt véget ér, és átveszi helyét egy másik feladat: az iskolafenntartásé.

Azóta próbálok nekiülni, hogy egy pár bekezdésben összefoglaljam az elmúlt egy évet, az alapító kör és a hozzánk csatlakozott családok, majd tanárok hihetetlen munkáját, erejét, lelkesedését, és azt a fantasztikus támogatást amit időközben kaptunk, amerre csak megfordultunk. Nehéz minderre szavakat találni, halogattam is az írást, gondoltam, majd az évnyitó képeivel könnyebb lesz… Bizonyos fokig igazam is lett, az írhatnék sürgetőbb lett, másrészt, még nehezebb megtalálni a szavakat. 🙂

Évnyitó

Az első évnyitó: 2014. szeptember 1.

Egyik alapító szülőként nem túlzok ha azt állítom, egy éve az iskolával kelek és fekszem, és a kettő között is jelentős részét tette ki a mindennapoknak, ünnepnapoknak és egyáltalán mindennek az iskola szervezésével kapcsolatos ezernyi teendő és gondolat. Ha mérleget vonunk, azt mondhatjuk: szép munka volt. És tényleg: szép munka volt. Mégis, amikor iskolát kezd a gyermek, akiért ezt az egészet nyakába vette az ember, az egy más minőségbe emeli mindezt. És itt jönnek azok a szavak amelyek azt írják le, hogy nincsenek szavak.

Kézenfogva vezetni a gyermeket az iskolába az első napon: izgalommal, szorongással és büszkeséggel teli beavatás a javából, gyereknek, szülőnek egyaránt. Kézenfogva vezetni abba az iskolába, amelybe tucatnyi alapítótárssal együtt az elmúlt hónapokban mindannyian egy kicsit belehaltunk: megfogalmazhatatlanul felemelő érzés.

Mindeközben körülnézni, és ráismerni, hogy az a sok-sok szülőtárs, az a 31 család, akik velünk együtt most iskolát kezdenek a Közép-budai Waldorf Iskolában annak folyományaként lehet ott, hogy százszázalékos bizalommal volt irántunk, maroknyi szülő és tanár iránt akik ezt az iskolát a nulláról, tényleg a nulláról egy év alatt felépítettük: leírhatatlanul megható.

“Könnyű” annak, aki nap mint nap benne van nyakig a sűrűjében, ezzel kel és fekszik, hiszen máshogy nem is csinálhatja, mint százszázalékig biztosan a saját dolgában. Megcsináljuk, mert meg kell csinálnunk, más lehetőség nincs. Már-már szállóigévé vált köztünk: ez az iskola márpedig lesz, mert B terv nincs. (Tényleg nem volt.) Átmentünk a falon is, jónéhány hivatalon és nem várt fordulaton. Minden kisebb-nagyobb buktatón együtt sírtunk és sikernek együtt örültünk.

Virágkapu már a folyosónÉs ott állt ma mellettünk kéttucatnyi család, akik idén tavasszal egy nem-létező iskolába “iratták be” a gyermeküket, és bár minden alkalommal elmondtuk, hogy csak augusztus legvégén fogunk engedélyt kapni, kitartottak mellettünk és hittek a munkánk gyümölcsében. Amikor már beköltözhettünk a még mindig csak leendő iskolánk termeibe jöttek és festettek, vakoltak, padlót raktak és kerítést építettek velünk együtt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Akkor ott, folyamatában fel sem fogtam, hogy ez mekkora dolog: milyen mérhetetlen nagy bizalmat helyeztek belénk, teljesen ismeretlen, laikus szülőkbe. Köszönjük nektek, hogy velünk együtt hittetek ebben az iskolában!

Egy waldorf iskola szülői kezdeményezésből, de a tanárok által jön létre. Az alapítás egy éve során fokozatosan érkeztek meg iskolánk tanárai, ki régebben, ki éppen csak, hogy egy héttel ezelőtt csatlakozott hozzánk. Voltak olyanok is, akikkel együtt indultunk, de időközben elváltak útjaink, mégis, mindenki hozzátett egy-egy téglát ehhez az iskolához, amely örökre itt marad. Köszönjük nektek, hogy velünk együtt hittetek ebben az iskolában és együtt indulhattunk, indulhatunk el veletek ezen az úton!

Amikor alapítói kört emlegetek, akkor arra a kb. 15 családra gondolok, akik a szervezői csapat magját képezik. Ebből a 15 családból ma összesen 4 gyermek kezdte meg az iskolát. A többi alapító szülő számára ennek az egyéves megfeszített, hihetetlen küzdelemnek a gyümölcse csak 1, 2, vagy akár 3 év múlva érik majd be igazán, amikor az ő gyerekeik kerülnek iskoláskorba.

Nekik azt kívánom, hogy kapjanak legalább akkora ajándékot akkor, mint amivel engem a kisfiam megajándékozott amikor délben kilépett az elsős osztályterem ajtaján és ragyogó arccal azt mondta:

“Anyu, nagyon jó volt az iskola!”

Hát ezért csináltuk.

Éljen a Közép-budai Waldorf Iskola és éljen mindenki aki ennek része volt, akár tevékenyen, akár csatlakozóként, akár csak a távolból szurkolva!

(Török Kati)

Táblarajz első osztály

Táblarajz az első osztályban, 2014. szeptember 1.