„Irigylem a Waldorf-diákokat, hogy olyan felszabadultan tudnak iskolába járni!”

Folytatjuk tanáraink bemutatását. Vágó Zsolt a Közép-budai Waldorf Iskola intézményvezetője lesz.

zsolt

Hol tanítottál eddig? Mesélj az eddigi pályádról!

A Waldorf-képzésen kerültem kapcsolatba Kocziha Miklóssal és tőle tudtam meg, hogy osztálytanítót keresnek az iskolájukba, az Óbudai Waldorf Iskolába, a következő évre. Jelentkeztem és a felvételiket, 2005 tavaszán, már nekem kellett vezetnem.

Milyen 8 évig együtt élni egy osztállyal?
Nekem nagyon szép éveim voltak az osztályommal. Voltak benne feszültségek is, de összességében nézve, az életemnek egy meghatározó szakasza volt.
Én is ugyanúgy tanultam mint a gyerekek, csak a pad másik oldalán. Fantasztikus felfedezni a tanulásnak egy más formáját. Hogy az ismereteket nem csak autokratikus módon lehet átadni, hanem együtt élve a gyerekekkel közös élményekben megélni a tanítás-tanulás folyamatát. Sikerült egy családdá kovácsolódnunk a gyerekekkel és a szülőkkel is. Számomra a legmeghatározóbb élmények nem az osztályteremben zajlottak, hanem az udvarokon, kirándulásokon és a színdarabokban. Ezeket soha nem tudom elfelejteni és egy életre maradandó élményeket adtak számomra.
A nyolcadik befejezése pedig olyan szépre sikeredett, hogy mindenki elérzékenyült a búcsúztatón. Ott jöttem rá igazán , hogy a gyerekek és én egy fantasztikus változáson mentünk keresztül. Ők ovisokból középiskolások lettek, önálló gondolatokkal és fantasztikus képességekkel, én pedig elérkeztem az életem egy újabb fordulópontjához.

Hogyan lettél egyébként tanár? Hogy kezdődött az egész?

Amikor elvégeztem a középiskolai tanulmányaimat 1989-ben, nem igazán akartam tovább tanulni. Nem is igazán tudtam, hogy mit akarok kezdeni a jövőben. Aztán dolgozni kezdtem és közben kellett ráébrednem arra, hogy még szeretnék tanulni és felsőoktatási intézménybe járni. A hegymászás és turizmus volt ekkor a legmeghatározóbb hobbim. Ezért is választottuk feleségemmel a földrajz szakot. Sokat segítettünk egymásnak a felkészülésben és egyedül nem is lett volna energiám az újrakezdéshez. A matematikát azért választottam a földrajz mellé, mert mindig is érdekelt ez a tantárgy. 1993-ban felvételt nyertünk az Eszterházy Károly Tanárképző főiskolára Egerbe.

Amikor befejeztem a főiskolai tanulmányaimat, nem igazán akartam részt venni az oktatási rendszerben, mert nem volt szimpatikus, amit a gyakorló iskolákban tapasztaltam. Az iskola után, nyelvtanulás céljából  Észak-Írországba kerültünk, és egy ottani Champhillben helyezkedtünk el. Itt kerültem először kapcsolatba az antropozófiával, de nem is gondoltam, hogy később milyen meghatározó lesz az életemben. Mikor hazautaztunk az évek alatt, olyan emberekkel kerültünk kapcsolatba, akik valamilyen módon közel állnak a Waldorf-pedagógiához. Néhány családdal elkezdtünk szervezkedni Esztergomban, hogy óvodát és iskolát alapítsunk. Sajnos ez nem sikerült, de én 2004-ben elkezdtem a Waldorf osztálytanítói képzést.

Mindenkinek tiszta szívemből ajánlanám a Waldorf-pedagógiát, mert számomra ez a leghitelesebb rendszer, ahol a gyermekeim egészséges fejlődését is a legjobb helyen tudhatom. De mindenképpen olyan embereknek, akiknek fontos az, hogy a gyermekükkel mi történik az általános iskolai évek alatt.  Olyan szülőknek ajánlom, akik képesek áldozatot is hozni azért, hogy a gyerekek a lehető legtöbbet kapjanak a világtól, a felnőttektől, és talán ami egész életüknek a legmeghatározóbb szakaszában történik velük, annak ők is a részesei akarnak lenni. Én személy szerint nagyon irigylem a mostani gyerekeket, mert ha a mi időnkben is lett volna Waldorf-iskola akkor egészen másképp láthattuk volna a világot.

Miért szavaztál bizalmat a KBWI-nek?

Egy olyan megújulásra vágytam, amit közöttük fedeztem fel. Sok témában hasonlóképpen gondolkozunk. Alig ismertük egymást és mégis közös céljaink vannak. Nagyon tiszta és pozitív erőket éreztem akkor, amikor velük kapcsolatba kerültem. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években is gyümölcsözően tudunk majd együtt működni.

Tanító voltál korábban, most intézményvezető leszel, mellette elképzelhető, hogy kertművelést és fafaragást tanítasz majd. Miért nem az osztálytanítóság?

Az osztálytanítóságban mindent meg tudtam valósítani, amire vágytam és. elérkezettnek láttam az időpontot arra, hogy valami másba fogjak. Sokfelé keresgéltem, de mégis visszakanyarodtam a Waldorf-pedagógiához. Annyi tapasztalat van már a tarsolyomban, hogy olyat szerettem volna csinálni, amit nagyon szeretek. A fafaragás és kertművelés már régi szerelmem, de az osztálytanítóság mellett nem tudtam elmélyülni bennük. Az intézményvezetés pedig egy olyan feladat, amiben sokat lehet tenni azért, hogy mindenki jól érezhesse magát egy iskolán belül, ami szintén fontos számomra.

Gyermekeid is Waldorf-intézményekbe járnak/jártak. Mesélj róluk, hogy mikor melyikük hova és milyen élmények értek titeket!

Ez egy igen hosszú téma lenne, ha belemerülnék, ezért csak néhány mondok el. Egyelőre mindenki az óbudai Waldorf iskolában tanul.

Zsófi lányom Ez általános iskolában kezdte és minden nap fáradtan és boldogtalanul jött haza, sikerélmények nélkül. Amikor az első osztály végére sikerült átmennie Óbudára, azt érezte, hogy végre megérkezett. Az osztálytanítója is azt mondta, hogy olyan, mintha mindig közéjük tartozott volna.

Szerencsére Zsombor már az óvoda egy részét is Waldorfban tölthette. Az iskolában számtalan sikerélménye volt, de talán a legszebb, ahogy az olimpiára készült. Feltett szándéka volt, hogy elsőként szeretne beérni a célba, a maratoni futáson. Rengeteget futott szabad idejében. És amikor az utolsó 20 méteren megelőzte az elsőt, széttett karokkal futott be a célba, és persze boldogságában repülni tudott volna.

Soma az a szerencsés, aki már a kezdetektől Waldorf intézménybe járt. Neki ez volt a természetes és nekünk is. Nekem a legnagyobb élményem az volt, mikor az első nap a németországi Waldorf iskolában 2 percig láttuk és utána már csak néha vettük észre az új társai között, pedig egy szót sem tudott németül.

Irigylem őket, hogy ilyen felszabadultan tudnak iskolába járni. Úgy érzem mindent megtettünk annak az érdekében , hogy a lehető legjobb iskolákat találjuk meg a számukra.

Szabad évedben Németországban élsz a családoddal. Miért döntöttetek így? Ott milyen iskolába járnak? Mennyire mások, mint a magyar iskolák?

Szerettük volna kihasználni ezt az évet arra, hogy a gyerekeinknek egy intenzív nyelvtanulást és valami meghatározó élményt nyújtsunk. Olyan helyet kerestünk, ahol mindenkit tudnak fogadni egy Waldorf-iskolában. Fontos volt számunkra, hogy a Waldorf-pedagógia folyamata ne szakadjon meg. Nagyon kedvesek voltak velünk, már az elején is. Lényegében ugyanazokat a eszközöket használják a nevelésben, mint mi. Nyilván az ő gyökereik szerteágazóbbak a Waldorf-pedagógiában, mint a miénk. Németországban alakult az első Waldorf-iskola és mára már több száz van belőlük az országban. Az országban ez egy elfogadott pedagógiai rendszer, amit az állam is elismer. Anyagilag jobban felszerelt, mint a magyarországi iskolák, de ők is meggondolják, mire költik a pénzt. Amikor a szülők megérkeznek a gyerekekkel reggelenként olyan érzésem van, mintha otthon lennénk. Nyitottak és közvetlenek az emberek. A gyerekeimnek az a véleménye, hogy otthon összetartóbbak a diákok és az osztályok is többet mozognak együtt és jobban ismerik egymást. A tanár-diák kapcsolat nálunk családiasabb, itt érezhetőbb a távolság. De ez néha szükséges a tisztelet miatt, mondják a kamaszgyerekeim, úgyhogy lehet benne valami.

Mit mondanál azoknak a szülőknek, akik egy új iskolába kicsit félve íratják be gyermekeiket?

Ha már elgondolkoztak azon, hogy iskolát kellene váltaniuk, akkor ne habozzanak, mert nem érzik jól magukat ott, ahol most vannak. A lehető legrosszabbat tesz a szülő a gyerekének, ha egy olyan helyen hagyja, ami nem felel meg a családnak vagy a gyereknek. Akik pedig most kezdenek iskolát, azokra is vonatkozik: ne legyen  akadály, hogy ez egy új, alakuló iskola, mert olyan emberek gyűlnek a Waldorf-pedagógia zászlója alá, akik csak jót akarnak a gyerekeknek. Sokkal nagyobb bátorság kell egy új iskola elkezdéséhez, mint csatlakozni egy régihez. De létrehozni valamit mindig nagyobb boldogság, mint az elkészültben részt venni. Ők is részesei lehetnek egy megszülető csodának és ez egy kivételes alkalom, amit nem szabad kihagyni.