Milyen egy Waldorf iskola? 2. rész – Szülő és pedagógus kapcsolata

Az előző részben szó esett arról, hogy a Waldorf-pedagógiában a gyermekre testi, lelki, szellemi teljeségében tekintenek s életkorának megfelelően segítik fejlődését. Tanító és szülő együtt dolgoznak ennek érdekében, ezért van nagy jelentősége annak, hogy a szülők mennyire tudnak együttműködni a tanárokkal, az iskolával, mennyire tudnak azonosulni az iskola által közvetített értékekkel. Folyamatos a tanár és szülő közti kommunikáció a gyermekről, s a havi rendszerességű szülői estek alkalmával a szülők tájékozódhatnak az osztályban folyó munkáról, megoszthatják egymással tapasztalataikat, az osztálytanítóval együtt kereshetnek választ arra, hogyan kezeljenek egyes helyzeteket, ismereteket szerezhetnek a gyermek életkori sajátosságairól, a Waldorf-pedagógiáról. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy ezekben az iskolákban nemcsak a gyermeknek van lehetősége fejlődni, hanem általa és érte, szüleinek is.

 Közösség kicsiben és nagyban

A Waldorf-iskolák azon túl, hogy gyermekközpontúak, családközpontúak is, kiemelt szerepet kapnak a családi értékek. Hasonlóképp, ahogy a gyermek illeszkedik családja egészébe, s jelenlétével folyamatosan formálja azt, az egyes családok a tanárokkal együtt alkotják az iskolai közösséget. A szülői támogatás kulcsfontosságú, hiszen enélkül nem lennének fenntarthatóak ezek az iskolák. Az iskolával kapcsolatos tennivalók, a kirándulások, programok, az ünnepek alkalmával rengeteg a kapcsolódás, a családok közt szoros barátságok alakulnak, melyek a Waldorf-iskolákra jellemző közösségi szellemet erősítik.

A Waldorf-iskolák tudatosan tesznek azért, hogy beilleszkedjenek környezetük életébe is, hiszen a család, az iskola egymásra épülő nagyobb közösségek része. Igyekeznek bekapcsolódni a helyi kulturális életbe: művészeti, az egészséges életmódot, környezetvédelmet népszerűsítő programokat, előadásokat szerveznek.