Beszélgetés a tanárainkkal a leendő iskoláról (beszámoló)

Hetedik hónapja dolgozunk lényegében minden szabad és amúgy nem szabad, de azzá tett percünkben az iskolaalapításon. Órákat töltünk ötleteléssel, hivatalos ügyintézéssel, stratégiaalkotással, ingatlantárgyalással, tanárinterjúkkal és még ezernyi részfeladattal. Mégis újra és újra megtörténik a csoda, ott ülünk az általunk szervezett tájékoztató esten az érdeklődőkkel együtt, hallgatjuk a tanárainkat, és hirtelen azt vesszük észre, hogy megszületik újra az az elementáris erejű elhatározás: IGEN, azt szeretném, ha az én gyerekem ebbe az iskolába járna.

Egy pillanatra sikerül újra mint egy érdeklődő szülő rácsodálkozni a dologra, mennyire jó egy waldorf iskolában elsős diáknak lenni! Mennyire jó ha a pedagógusok azzal a szemlélettel közelítenek a gyermekek felé, amellyel egy osztálytanító fogadja a hozzá érkező gyermekeket!

Ez történt kedden este is, amikor a pedagógus csapattal és az érdeklődő szülőkkel találkoztunk a Kisember waldorf oviban, hogy kötetlenebb formában beszélgessünk mindarról, ami a múlt heti felvételi tájékoztatón elhangzott.

A kérdésekre az alapító szülők mellett Pálvölgyi Nóra, iskolánk mentortanára, Sánta Fanni, a leendő második osztály osztálytanítója, és Lukács-Bóli Eszter, a leendő napközis tanárunk válaszolt. Magyarósi Rebeka, a leendő elsős osztálytanító sajnos betegség miatt nem tudott részt venni ezen a találkozón.

Kezdésként röviden bemutatkoztak a tanáraink, hiszen voltak akik most találkoztak velük először. Ennek kapcsán beszélgettünk arról is, hogy milyen érzésekkel vágnak neki ennek a nagy feladatnak.

Felvetődött, hogy miért nem “waldorfosabb”  a tanári kar, miért nem tapasztaltabb osztálytanítókkal indul neki az amúgy is fiatal iskolánk. Korábban is kaptunk erre vonatkozó kérdéseket, ezért jó volt, hogy időt tudtunk szánni az erről való beszélgetésre.

Idén különösen nagy kereslet volt a waldorf tanítók iránt, hiszen minden környékbeli iskola kereste, vagy még keresi az induló első osztály osztálytanítóját, nálunk ráadásul rögtön háromra volt szükség. 🙂 Körülnézve a budapesti iskolákban, szinte kivétel nélkül fiatal osztálytanítók állnak be a jövőre induló elsős osztályokhoz. Felvetődik persze, hogy egy 20-25 éves intézmény a nagy és tapasztalt tanári csapattal más hátteret tud adni egy kezdő tanítónak, mint egy épp alakuló iskola. Hatalmas szerencsénk ezért, hogy iskolánkat a kezdetektől mentortanárként segíti Nóra tapasztalataival és tudásával, valamint szakmai támogatást nyújt a Pesthidegkúti iskola is. A jelenlegi hidegkúti nyolcadikos osztálytanító, Kovács Tamás, aki jövőre szabad éven lesz, az iskola mentoraként szintén heti szintű együttműködésben mentorálja majd a teljes Közép-budai pedagógiai csapatot.

Fanni, a másodikos osztálytanító elmondta, hogy komoly elhatározása volt, hogy szeptembertől tanítani szeretne a képzés folytatása mellett. Több iskolába is jelentkezett, majd a Közép-budai Waldorf Iskolában dobbant meg leginkább a szíve. Nagyon várja a szeptembert, már most nekilátott a többiekkel együtt a felkészülésnek. Elmesélte, hogy éppen aznap délelőtt is hospitálni jártak a kezdeményezésünket szakmailag támogató Pesthidegkúti Waldorf Iskolában. A következő hónapokban minden héten hospitálnak majd, több waldorf iskolában, első, második évfolyamos osztályokban és napköziben is.

Nóra hangsúlyozta, hogy már most is heti több alkalommal készülnek együtt a pedagógusok az előttük álló feladatra. Ő szeptembertől heti 1-1 napot bent tölt majd az osztályokban, segédkezik a szülői estek, ünnepek előkészítésében is.

Elhangzott az is, hogy alakul az együttműködésünk két további pedagógussal, akiket reméljük hamar be tudunk mutatni.

A felvételiről is kérdeztek az érdeklődő szülők, ezzel kapcsolatban a tanárok elmondták, hogy a felvételi valójában egy közös játék, amely során az osztálytanító meggyőződik a gyerekek iskolaérettségéről, valamint – közreműködő szakember segítségével – felméri, hogy nincs-e valami olyan nehézsége a gyermeknek amely olyan speciális, egyéni figyelmet (esetleg szaksegítséget) igényel, amelyet egy nagy létszámú osztályközösséggel működő waldorf iskola nem tud megadni. Semmiképp nem kell és nem szabad “felkészíteni” a gyerekeket a “felvételire”, annyit mondjunk nekik, hogy egy játékra mennek a leendő tanítónénikkel. A játékon a szülők nem vesznek részt, velük az alapítói kör képviselői a szomszédos teremben beszélgetnek majd. A felvételi helyszínét és pontos időpontját később tűzzük ki.

Szó esett a napköziről, Eszter hangsúlyozta, hogy a napközi a pihenést szolgálja majd, hogy a gyerekek nyugalomban tudják kipihenni az intenzív délelőtti együttlét és tanulás “fáradalmait”, ezzel támogatva a délelőtti tanítást. Lehetőség lesz művészeti, kreatív tevékenységekkel tölteni az időt – akinek van kedve. Eszter nem csak a napköziben, de a főoktatás és a szakórákon is részt vesz majd a kézműves, művészeti tevékenységekben, segíti az osztálytanítók munkáját.

A beszélgetés során szemléletes példák hangzottak el egy waldorf iskola mindennapjairól, például a vaksötét, (a diákok kezei által) portalanított szobában bekapcsolt írásvetítő segítségével heuréka-élménnyel indított fénytan epocháról. Azt hiszem nem én voltam az egyetlen akiben ismét felmerült a kérdés: én miért nem járhattam ilyen iskolába? 🙂

(Kati)