“Máma, a mi Waldorf iskolánk olyan varázslatos hely.” – interjú

“…nem sokkal iskolakezdés után kislányunk azt mondta, hogy „Máma, a mi Waldorf iskolánk olyan varázslatos hely. Ott minden tanító és tanár ismer engem, azok is akiket én nem ismerek”.

Mariann, a szervezői kör egyik tagja riportot készített egy Kanadában élő magyar anyukával aki az állami iskola után egy Waldorfban találta meg azt a közeget amiben a kislánya jól érzi magát, derűs és kiegyensúlyozott. M.M., Ontario tartományban, Kanadában él. Ezúton is köszönjük neki, hogy időt szánt ránk és elmesélte a törénetüket!

S.M: Kanadában éltek. Miben hasonlít és miben tér el az ottani állami oktatás a magyarországitól?

M.M.: Erre nem tudok válaszolni, mert én nem Magyarországon jártam iskolába, erdélyi vagyok. Itt sem jártam iskolába, csak már kollégiumba. Itt fel van osztva az általános iskola: angol es francia nyelvű általános iskolára és angol es francia nyelvű katolikus általános iskolára. De amit észrevettem, miután elkezdtem iskolán gondolkozni, az volt, hogy mindenütt azt láttam, hogy „ABC es 1-2-3”. Vagyis a hangsúly csak ezen áll, hogy megtanuljanak írni olvasni s számolni- gondoltam magamban? Azon kívül, itt (Ontario tartományban) 6 éves korban kezdődik a kötelező iskolai oktatás. Aki iskolakezdésre (szeptember első hétvégéje utáni hétfő az iskola kezdés) betölti a 6 evet annak iskolába kell menni.

S.M.: Milyen volt nektek, mint családnak az iskolakezdés?

M.M.: Hát- én már pár évvel előtte kezdtem érdeklődni. Hol merre, milyen közel vannak az angol és francia iskolák. Ha angol nyelvű iskolába megy, akkor van egy papírbeadás és onnantól minden a kerekvágásba. Az ontario-i francia nyelvű általános iskolákkal más a helyzet egy kicsit. Mivel Ontario tartomány túlnyomóan angol nyelvű, ezért a francia iskolákba nagyon nehéz bekerülni, hacsak nem angol tartományi francia kisebbségi szuletésűek, vagy kanadai francia tartományból származik legalább egyik szülő, vagy francia gyarmatról, avagy a szülők maguk is jól beszélnek franciául (de ettől meg mindig nehéz bekerülni egyes francia iskolákba), avagy a gyermek francia óvódába járt valami oknál fogva és akkor tesztelik francia tudását es így elhatározzák hogy felveszik-e vagy sem ha van hely. Ha a gyermek angol nyelvű iskolába fog járni, a kezdés maga nem nehéz- be kell adni a megfelelő papírokat és van iskolás busz is. Az sokkal nagyobb gondot okoz, olyan szülőnek aki jól szeretné az egész iskolát kezdeni, hogy mitévő legyen, ha érzi hogy gyermeke picit fiatal meg az iskolakezdéshez, mindamellett hogy a nagycsoport végi iskolakezdő alkalmassági vizsgálaton átmegy- de mégis. S ugyanakkor törvény szerint menni kell az általános iskolába.

S.M : Mik voltak az első jelei annak, hogy nem jó a kislányodnak az állami iskola?

M.M.: Nem mondhatom tiszta lélekkel, hogy nem volt jó neki az állami iskola, mert oda járt nagycsoportba is és semmi baj nem volt. Egy másik általános iskolában lehet semmi gond nem lett volna, más osztály, más tanító néni/tanító bácsival stb. Azonkívül meg, ha egy évvel később kezdi-7 évesen és nem 6 évesen-, talán akkor sem lett volna semmi gond. Azt tudom mondani, hogy első osztálytól elkezdett sírni! A nagycsoportos óvóbácsinkból, első osztályos tanító bácsi lett, (itt így van!), és az osztály fele vele maradt, a másik fele meg átkerült egy tanító nénihez- hozzá került lányom is- és attól a perctől fogva- sírt!
Most visszagondolva- ha akkor valamilyen módon átkerülhetett volna a tanító bácsijához, akkor lehet hogy semmi gond nem lett volna ugyancsak- szóval nagyon nehéz megmondani. Attól kezdve sírt, nem szerette a házi feladatot, meg többet sírt- már én is sírtam és akkor mondtuk, hogy elég volt!
Az egyik itteni magyar ismerősöm mondta meg hogy hol van a legközelebbi Waldorf iskola hozzánk, pár évvel mindez előtt. Amikor olyan 5 éves volt kislányom, voltunk is egy Májusi Vásáron, amit a Waldorf iskola rendezett. Ebben a síros időszakban, egyszer csak egy lelkiismeret hang szólalt meg bennem: Waldorf iskola. Lányunkat egy egyhetes Waldorf táborba küldtük- amit nagyon szeretett. Bementünk, beszéltünk velük, megismerkedtünk a jövendőbeli tanító bácsival (igen tanító bácsink van újra ), elkezdtünk sok minden mást is mozgósítani, mert itt a Waldorf iskoláért fizetni kell, nincs állami támogatás. Így aztán, minden eddigi nehézségünket úgy fogtuk fel, mint valami álruhás áldást. Hibát találtam olyan szempontból az állami iskolánkban, hogy: sok éneket nem évhez megfelelően tanítanak, avagy olyan jól befutott énekesek számait játsszák le például tornaórán, amik ritmusosnak ritmusosak, de szerintem a kiskorúaknak lelki fertőzőek. Könyörgöm, nincs millió ritmusos gyermekdal és mondóka? De, van! Akkor miért kell egy 5-6 évesnek felnőtteknek való számokat hallgatni tornaórán? Az agya felfogja, de a lelke nem tudja feldolgozni, mert csak 5-6 éveshez képest érett! Még ha népdalt hallgatnának, azzal semmi gond nem lenne! De ezek nem nép dalok- hanem a fogyasztói társadalom zenéje és én tiltakozom az effajta lelki erőszak ellen! Persze, ezt sokan nem értik, sajnos a szülők sem! Úgyis a kinti világot kizárni nem lehet, ezeket előbb- utóbb úgyis hallani fogjak, DE az iskola maradjon meg oktatás és nevelésnek amennyire csak lehet. Szóval nagy hibának tartom, hogy ebben az állami iskolában a léleknevelést nem tartották fontosnak. Vagyis: fontosnak tartották, de nem vették észre, hogy mekkora ellentétek vannak jelen elmélet és gyakorlat között. De az igazság az hogy úgy az iskola, mint rengeteg szülő ilyen hibába esik! Olyan dolgokat engednek meg a gyermeknek hallani, látni, es túl korán megtapasztalni, ami nem segíti őket elő a későbbi- felnőttkori természetes ellenálló képességre s rugalmasságra, hanem ellenkezőleg: gyengíti ezt.

S.M.: Mit éreztél, mire gondoltál először amikor szembesültél azzal, hogy lehet hogy váltanotok kell?

M.M.: Amikor elhatároztuk, attól fogva ment minden mint a karikacsapás. Igazán örvendtem.

S.M.: Mik voltak azok a tényezők amik meggyőztek arról, hogy a Waldorf iskolát válasszátok?

M.M.: A legelső ámulat az iskola épülete. Művészien tervezett és szép. Aztán az a 2 hektáros terület amin az iskola fekszik. Az iskola és a parkoló körülbelül 1 hektáron és a másik fele (hátul) meg mondhatni kiserdő. Hátul két játszótér is van. A kiserdő előtt egy lapályosabb rész. Körös körül természet.
Az osztályok év szerint kifestve, minden amit használnak természetes, fa padok, fekete tábla, gyapjúszövet, nemez, méhviasz, pentaton zene, folyékony írás, táblarajzok, nincs számítógép, gyermekdalok – mondókák, meseolvasás, kötés, horgolás. Az angolon kívül francia és német tanulás, évnek megfelelő színjátékok és színjátszás, hangszeroktatás (hegedű vagy cselló). Én nagyon szeretem hogy minden részét átszövi a művészet, alkotás, zene és ének!
Forma rajzolnak a gyermekek, különböző formákat, tükörképben is. Ezekben a formákban én felismertem a magyar népművészet millió gyönyörű kacskaringóit, a magyar népviselet díszítő elemeit, a különböző nyolcasokat és a többi egyetemes formát, mint a Tejút kacskaringóját is és mindenben a szépet.

S.M.: Volt- e benned kétely, félelem a döntésed után, hogy talán mégsem kéne váltani?

M.M.: Nem volt.

S.M.: Milyen volt az iskolakezdésetek a Waldorfban?

M.M.: Örvendtünk nagyon.

S.M.: Mik voltak az első jelei számodra hogy a kislányod jó helyre került?

M.M.: Az volt, hogy nem sokkal iskolakezdés után kislányunk azt mondta, hogy „Máma, a mi Waldorf iskolánk olyan varázslatos hely. Ott minden tanító és tanár ismer engem, azok is akiket én nem ismerek”.

S.M.: Milyennek találtad a tanárokat az államiban és ehhez képest milyennek a Waldorfban?

M.M.: Itt is vannak fiatalabbak, idősebbek, különböző téren tapasztaltabbak avagy nem annyira tapasztaltak, továbbfejlesztő kurzusokra járnak, stb. Ami nagyon különleges, hogy az egész tanári karunk minden reggel körbe áll és elmondják együtt a reggeli lélekerősítő mondókájukat.

S.M.: Kérlek pár mondatban meséld el, hogyan élitek waldorfos mindennapjaitokat, hogy hatott a változás a gyerekre és a család egészére, milyen új dolgok jelentek meg az életetekben és van- e olyan ami hiányzik a régi iskolából?

M.M.: Szerintem semmi sem hiányzik a régi iskolából. A mi osztályunk (most harmadikos a lányom) egy nagyon összetartó osztály. De tanító bácsink is ilyen. Felesége hosszú évek óta Waldorfos tanár. Tanító bácsinknak nincs ilyen sok éves tapasztalata, viszont felesége és gyermekeik által ebben élt. Pályaváltoztatás során került iskolánkhoz. Mi nagyon szerencsések vagyunk.
A szülők részt vesznek a különböző tevékenységek megszervezésében. A harmadikosok egész évi oktatását átfogja a: teremtéstörténet, mezőgazdaság és gazdálkodás, állattenyésztés. Megadott hétfőkön egy- egy szülő bemegy segíteni és együtt süt vagy főz az egész osztály.
Év vége előtt egy igazi biodinamikus földművelő és állattenyésztő gazdálkodást látogatunk meg. Ott a gyermekek kisebb- nagyobb munkálatokban vesznek részt, tehenet fejnek stb. Ennek az üzenete világos: az ennivaló nem a Tesco-ból jön csomagolva! Mindig van valami közös amiben részt lehet venni és sok közös tevékenység van amiben a gyermekek is részt vesznek. Természetesen itt is vannak kik többet kik kevesebbet vállalnak , de aztán megfordul a kocka. Iskolánk nagyon nagy hangsúlyt fektet a szemét és hulladék kiválogatására és osztályozására. 2012 októberében megnyerte a Dr. Jane Goodall által rendezett területi „Legzöldebb Iskola” címet.
Ezt a szemét és hulladék kiválogatást már első osztálytól minden osztály gyakorolja külön. Rengeteget lehetne mesélni.

Nagyon szépen köszönöm a válaszaidat! Siska Mariann