Kökéndy Ákos előadása 2013. dec. 13. – beszámoló

2013. december 13-án előadássorozatunk venddége volt Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola osztálytanítója, aki “Mit tanítunk és miért? Előadás és beszélgetés a Waldorf iskolák gyerekképéről és tantervéről” címmel tartott előadást. Az alábbiakban a szervezői kör egyik tagjának beszámolóját olvashatjátok az eseményről.

Kökéndy Ákos

Kökéndy Ákos előadását nagyon vártuk. Jelentem, a várakozás megérte. Olyan szórakoztató és mégis tartalmas, információval teli élményben volt részem, amilyenre csak egy szülő vágyhat, aki azt a gondolatot dédelgeti magában, hogy gyermekét Waldorf iskolába iratja.

Ákos a Pesthidegkúti Waldorf Iskola osztálytanítója, ebben az évben az elsősöké. 20 éve tanít ott, ez a harmadik osztálya. Első tanítványai között vannak, akiknek már saját gyermeke jár az iskolába.
Kémiatanárként végzett az ELTÉ-n, de az egész világot tanítja a gyerekeknek. Nem is tanítja, inkább feltárja a világ és az élet csodáit a még oly kíváncsi és érdeklődő kis emberpalánták számára, az életkori sajátosságaiknak legmegfelelőbb eszközökkel.

Meghallgathattuk, hogyan alakul egy osztály dinamikája, egymáshoz és a tanítóhoz való viszonyuk az együtt töltött évek során. A felnőttet csodáló és feltétel nélkül tisztelő elsősökből hogyan válik kritikus szemlélő, akinek a bizalmáért, figyelméért meg kell küzdeni… A fürge és kecses mozgású ötödikesekből hogyan lesz a szünetben a kanapén szomorkodó kamasz. A közönség gyakori nevetgélése arra engedett következtetni, hogy mindenki magára vagy esetleg gyermekére ismert.  Az már nem hallatszott, csak én gondoltam (és talán mások is), hogy milyen csoda lett volna, ha engem is így megértett volna egy tanár, akár csak egy a sok közül, ha így tudta volna, mikor milyennek kell lennem, és azt elfogadta volna, nem akart volna másnak látni, nem várt volna tőlem az életkori sajátosságaimmal ellentétes teljesítményt.

Ákos őszinte lelkesedéssel mesélt arról, micsoda kérdéseik és micsoda válaszaik vannak a gyerekeknek, amik önmagukban hordozzák a tanítás lehetőségét, ha a tanító él vele. Ennek kapcsán elmondta, hogy tanterv van, nem is akármilyen, nagyon komoly munkával létrehozott és a minisztérium által elfogadott kerettanterv, amitől azonban egyéni módon eltérhet, ha a hangulat, akár az övé, akár a gyerekeké ezt követeli meg.

Hangsúlyozta az alvás, a délutáni pihenés fontosságát is.  Megemlítette, hogy a kisgyerekek memóriája még többnyire helyhez kötött, így az iskolában eleinte könnyebb felidézni a tanultakat, mint otthon. Ennek ellenére van házi feladat, az életkor előre haladtával változik a mennyisége. Nyolcadikban egész éves projekt munka van, amit a diákok szabadidejükben végeznek. Szakdolgozathoz hasonló módon, tanárral konzultálva egy saját témát dolgoznak föl.

Megragadott egy történet egy fiúról, aki nem szerette a kézimunka órákat, legfőképp varrni nem szeretett, majd végül érsebész lett belőle.
Nekem ez azt mondta, nem arról szól a Waldorf, a közhiedelemmel ellentétben, hogy mindenki azt csinál, amit akar, hogy semmi sem kötelező, hogy a gyerekek nem tanulják meg a fegyelmet… Hanem azt, hogy lehet itt is nem szeretni valamit, de csinálni kell. A nagy különbséget abban látom, hogy egy Waldorf iskolában még az is a gyerek javára válik, amit nem szeret.

Az egész előadás alatt hullámzott bennem pár érzés, hol az, hogy bárcsak újra gyerek lehetnék és Waldorfba járhatnék, hol az, hogy de jó lenne Waldorf tanárnak lenni és ilyen módon együtt fedezni föl a világot a gyerkőcökkel, aztán a végére letisztultak az érzések egy érzéssé.

Ez a mi iskolánk. Az én gyerekem ilyen iskolában fog felnőni, és mi ilyen iskolában leszünk szülők.

– Mariann

Következő előadás: 2014. Január 14., Kocziha Miklós. Bővebb info itt található.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.